Metty blogja

meglepő sorokat
írnak a férfiak,
nem ismernek,
nem tudják,
ki vagy,
 
mi is a szépség,
esztétitika?
 
a külső varázsa,
valami, amit
egy szócska
magába foglalna?
 
nem ott van
hiszem, hogy nem,
ahol a szem eltéved,
a rengetegben,
 
belülről jön
a meglepetés,
ha azt írnád,
nem vagyok szép,
azzal én jobban
elégedett lennék,
 
kérdezheted miért?
mert kérlek,
ne ezért,
mert ha csak
ezért tetszenék,
 
az nem volna semmi,
egy apró külsőség,
 
készülnek fotók,
rosszak és jók,
de a szívhez ,
ha nem szólnak,
igaztalanok,
 
azt mondá nékem
valaki nemrég,
örülök, hogy láttam,
mert ön a fotón
túlfestett piktor-kép,
 
hittem neki,
mert ennek,
értelme van,
 
színes a világ
amiben életem
boldogtalan,
 
szeretem látni
a felkelő napot,
hallgatni a
madár-dallamot,
örülök minden
apró virággal,
a réten átsuhanó,
fecske-párral,
járom utamat,
néha bánattal,
de mosolygok ott,
ahol a szeretet
ölelő karja van,
 
ez vagyok én,
a képeken?
ne mondja
senki, hogy igen,
 
olvasod ott
az életem,
 
elmeséltem már
valaki hallgatott,
 
hogyan is élek,
mi a fontos dolog,
ami nekem oly gyakran
örömet okoz,
 
voltam én vízhordó,
falusi gyerek,
s a szegénység
igen az volt csak
rengeteg,
 
ismered talán a
cukros kenyeret,
mert számunkra az volt,
mit enni lehetett,
 
vadkacsa pásztor,
mesterségű vagyok,
a vidéki élet
sokra megtanított,
 
nem volt nekem soha
fekete lakk-cipőm,
gumicsizmába jártam,
én szegény esendő,
 
boldog volt mégis
a gyermekkorom,
nem keserítette
sok torzító álom.
 
olvasni szerettem,
s tanultam jól,
mert akartam lenni,
s lettem is tanító,
 
gondoltam én,
ha gazdag leszek,
soha többé
gumicsizmát
nem viselek,
 
a szépség-szalonok
nem ismerhetnek,
 
de a könyvtáros tudja,
s üzeni,- hogy megjöttek
a könyvek, amiket kedvelek.
 
gondold csak meg,
ez a nő az,
kihez címezted
egyébként
igencsak kedves,
ismerkedő leveled.