Metro76 blogja

Sokszor jutott eszembe, miért nem kerestek

Átfutott az agyamon az is, hogy magamba keressem

Talán sok vagyok? Mert barátokra vágyom

Vagy az is lehet, hogy úgy érzed, kihasználom.

 

Tudom, hogy fura vagyok, mert más vagyok

Ebben hiszek, csak is magamat adhatom

Ilyennek születtem, erre húz a szívem

Nem értem, miért nem ért meg engem senki sem?

 

A legtöbb, amit adhatok, az én lennék

A személyem, a vágyam, és egy kis képzelgés

Olyan helyet akarok, ahol nem üres a szándék

Ahogy mindenki együtt van, és ez ajándék.

 

A lelkemben valaki más is üzen nektek

Ő is egy személy, bennem ébredt egyszer

Együtt hozzunk létre csodás tárgyakat

Hogy ezzel is mosolyt csaljunk az arcokra.

 

Nem vagyok magányos, az életem csodás hely

De csupa csalódás, értelmetlen közhely

Nem értem a világot, csak sodor az ár

Megfulladni sem tudok, pedig jobb lenne már.

 

Nem teszek semmit, csak magamat adom

Mégis úgy érzem, hogy mindenki üres nagyon

Nem tartozom sehová, kirekeszt az élet

Hiszen olyat keresek, aki megérthet.

 

Olyan helyre megyek, ahol nem érhetsz el

Csak az kap időt, aki megfelel

Száműzöttek a világból, de még itt vagyok

De tudnod kell, talán megírom a holnapod.

 

2021.08.27.

Hosszú úton lépkedtél, de most elmondhatom neked

Eljöttünk hozzád anyám, hogy ünnepeljünk veled

Boldog Születésnapot kívánok, én

Legyen ez a nap, olyan amilyennek szeretnéd.

Itt vagyunk veled, közöttünk kell lenned

Veled ünnepeljük, hogy minden rendben

Tudom, hogy tomboltál, buliban égett a város

De remélem, hogy jó volt, és megérte várnod.

 

Boldog Születésnapot kívánok neked én

Ez a vers nem szokványos, de hozzád beszél

Írhatnék közhelyről, de viccesre veszem a szám

Kedves anyám, tudod, bolond vagyok, s leszek ezután.

Köszöntelek téged, hiszen messze még a cél

Lassan magasabbra emelkedsz, de remélem nem félsz

Hozatjuk neked, a vágyaid kicsiny fokát

7+1 elég! Mert a végén isten is lejjebb áll.

 

Bocsásd meg nekem, hogy ilyen vagyok

De tudnod kell, hogy szeretlek nagyon

Kicsit más lett, mert, amit akarok írni, nem lehet

Na, jó mégis! Csak azt akartam, hogy kicsit nevess.

Szeretlek téged anyám, te vagy az én hősöm

De, miért?? Ne kérdezd, a Robitussin-t, se győzöm  

Szeretlek téged, és kívánok neked csodás életet

De, ha az Alza fickót meglátom, tuti leverem.

 

2020.01.12.

Szenvedélyben élni, veszélyesen

Megsebezni magad minden este

Fájdalomba sírni könnyes szemed

Gyógyszeredet, soha ne vedd be.

 

Kínos nappal és sötét éjjelen

Támad a sors a szívedben

De testedtől elszakadni nem tudsz soha

Miért engeded, ne légy ostoba.

 

Gyógyszer sem segíthet rajtad már

Erre nincs és nem is lesz orvosság

Egyszer majd csak elmúlik a fájdalom

De akkor én már, nem álmodom.

 

Szeretni szenvedéllyel, mint tudjátok

Fájdalom küszöbén nem állhatok

Nincs, ki megmondja, mit ér most a szívem

Hisz nincs, akit szeresse mid ezt.

 

Oltalom a váram, amit felhúztam

De ő egy perc alatt lerombolta

Miért kell, hogy ez legyen megint

Miért kell, hogy szenvedjek mindig.

 

Mond pusztító, mond meg nekem már

Miért kell, hogy a nyomomba járj

Miért nem hagysz békét nekem

Miért, kergetsz, oly szüntelen?

 

Nincs se nappalom, se éjjelem

A fejembe, mindig ott van én velem

Pedig tudom, máshol jár már

Sohasem lesz vele az éjszakám.

 

Gondoltam, hogy elég legyen

Gondoltam, hogy végezz velem

Nem tudom, mit csináljak már

A testem gyenge, csak a fájdalmat lát.

 

Bárcsak elmondhatnám neki, mit gondolok

Bárcsak érdekelné, hogy haldoklom

Bárcsak, szívembe látna már

Mindegy ki, csak vége legyen már.

 

Tudasd velem, végzett asszonya

Tudasd mikor, csapsz oda

Tudasd velem, mikor jön el a vég

Tudasd velem, mit érek én?

 

Napok jönnek, napok mennek

De csak nem tudom, miért lettem

Nem tudom, mit keresek itt még

Nem tudom, miért élek én…

 

A sorsom tán az, hogy segítsek

De kinek, hisz ő nincs velem

A szívem nagy volt, de lassan vége

Kéne egy szikra, vagy őrökre vége.

 

Mindenki elvesz egy kicsit

De senki sem tölti, és segít

Mindenki elveszi, amit ő akar

De egyszer nem lesz, akkor vége van.

 

Távoli múlt és közeli jövő

A hírnököt küldenéd, lenne jövöm

De csak nem jön, mire vár már?

A szívem egyszer végleg megáll.

 

Álmodozással, nincs szeretet

Álmomban nincs szerelem

Álmomban minden más

De egyszer én is felébredek már.

 

Kérlek végzett, most kérem a sorsom

Végezz be, kérlek, tedd a dolgod

Vagy küld el nekem, azt, akire várok már

Küld el a végzett asszonyát már.

 

2012.08.27

Szívem a tó fenekén

Dalra fakadt, s úszott rég

Tudnád-e most ki vagyok

Szívem, kedves, hol ragyogsz?

 

Keresem, kutatom, de nem lelem

Valaki elvette az életem

Nem tudom mikor kértem

Kérlek, add vissza szépen

 

Add vissza, mert nem tudom

Hogy miért, ez a fájdalom.

Valaki ellopta a szívem mostan

Valaki, aki ellopta, hol van?

 

Tudasd velem, mit kérsz érte?

Tudasd, hogy nem tépted

Tudasd, hogy vigyázol rája

Mert, ha nem, akkor fájhat.

 

Nyílt sebek nincsenek

Akkor, hogy lopta el a szívemet

Hogy lophatta el, nem tudom

Akkor, miért fáj olyan nagyon?

 

Dalol a szívem, hallom már

Oh, te kedves, mit csináltál

Miért dalol, hisz nincs velem

Akkor, ezt most nem érthetem.

 

Szívem, adj jelet mostan

Adj, hogy megtaláljalak gyorsan

Hagyd, hogy visszategyelek már

Hagyd, hogy élhessünk már.

 

Csak nem lelem, de hallom őt

Szívem, meleg, s sebezhető

Akár csak a múltban rég

Törni fog, ahogy én.

 

Tedd vissza, szívemet kérlek

Tedd vissza, hogy ne fájjon az élet

Tedd vissza, hogy lássa már

Hogy egy szó sem talál rá.

 

Tudja ő, hogy reménytelen

Tudja, hogy megvetem

Tudja, hogy fájdalmat csinál

Tudja, hogy végem lesz már.

 

Elvesztettem, óh, istenem

Légy kedves, és végezz velem

Légy kedves, légy kegyes

Többé már nem szerethetek.

 

Szeretni, megbántam már

Szeretni, nagy fájdalommal jár

Szeretni, mindennél jobban

Mikor a szívem dobban.

 

2012.08.19.

Szellemi síkon siklott rég

Oh, te átlátszó teremtmény

Ott állt előttem és néztem rá

Szellem vagy, kérdem tán?

 

Igen, ember szellem vagyok

Aki meghalt, egyik napon

Akinek, célja van már

Bolyongtam eddig, nem látott más.

 

Mond szellem mi hozott ide téged?

Mond, milyen a végzet?

Mond, miért bolyongsz már?

Mikor nyugszol, meg igazán.

 

Hát ember, könnyű a kérdés

De a felelés, igen nehéz

Van itt egy apró hiba

Végzetemhez, kell egy kis duma.

 

Azért jöttem hozzád ember

Hogy a végzeted, rendben menjen

Én vagyok a kalauzod már

A sötétségbe, indulunk hát.

 

Nem értem, hogy érted szellem

Én nem haltam meg, hiszen élhetek

Életem még, csak most virrad rám

A szívem, kalapál hallod hát?

 

Nem tévedsz ember, te még élsz

De a szíved, már nagyon vén

A szíved sokat élt meg már

A szíved, sokakat szeretett már.

 

Azt mondod, hogy a szívemért jöttél?

Azt mondod, hogy ennyi és itt a vég

Azt mondod, hogy a szívem kell

De a nélkül én sem élhetek.

 

Ember, ne kérdezz sokat

Tedd meg most már az utad

Tedd meg, mert a szíved beteg

A szíved, sokat szenvedett.

 

Szenvedett bizony, nem tagadom

A múltam kísért, minden hajnalon

A múltam miatt viszed a szívemet

Akkor, hogy tudja meg, hogy szerettem?

 

Miről beszélsz ember már

Szíved, senkit sem szeret már

A szíved, törött és szívtelen

Ember, ez most a te végzeted.

 

Várj szellem, várj még egy kicsit

Hagy mondjam el, ő neki

Hagy mondjam el, hogy szeretem már

Hagy mondjam el, hogy akarom hát.

 

Rendben ember, várok rád

De a szíved, nem bír már

De a szíved, senki sem szereti

Kár az utolsó könnyet erőltetni.

 

2012.08.18.