Visszatérés a szülői házba

Összefogtak gyermekeim nem is olyan régen:

Meglepjük a mamát  most egy szép emlékkel !

Titkolóztak, meg is lett a gyümölcse,

Szívszorító  kirándulást szerveztek.

Megszálltunk egy panzióban Patakon,

 Szülőházam volt e ház valamikor.

Áthelyeztek ajtókat, áttörték a falakat, 

Egybe csak az épület alapja maradt.

Körbe néztünk, elfoglaltuk a szobánk,

Fájó szívvel konstatáltam: elszállt innen a varázs.

Lefeküdtem, forgolódtam ágyamon,

Cikkáztak a gondolatok agyamon.

 Gyerekkorom emlékei lelkemet támadták

Tudat alatt láttam  Apukát, és Anyukát:

Reggel van, csak sejtem, hogy a konyhában

Ica mama  tüzet rak hamarjában.

Ő is fázik, de ez őt nem zavarja,

Az a lényeg, lányai ne fázzanak.

Mire nind a négy leánya felébred, 

Meleg van, és friss tejecske kenyérrel.

Álmosan és kócosan ébredezünk sorra,

Hosszú hajunk a mama kifésüli gyorsan.

Masnit is kap mindenki a copfjába,

Hol pirosat, hol fehéret vasalva.

Szép ruhában és cipőben kilépünk a  házból,

Irány az iskola, köszönünk Mamától.

Apuka már  hajnaltól a műhelyben dolgozik,

Otthon marad a Mama utánunk takarít .

Kitárja a spalettákat, a fény beárad,

Melegséggel tölti el a hálószobákat.

Látom, amint jó erősen felrázza a dunyhát,

Kirázza a szőnyegeket, felmossa a konyhát.

Nálunk a parketta örökké ragyogott, 

Csillogtak az ablakok, visszaverték a napot.

Hogy bírta ezt édes anyám, máig se tudom,

Mert a négy lány túl sokat nem segített tudom.

Aztán a konyhában kezdi a varázslást, 

Mire dél van készen van a több fogás.

Mindenkire gondol ő, ki mit szeret, azt kap,

Beosztja a  konyhapénzét minden áldott napra.

Mire mindezt átgondoltam,pirkadozni kezdett,

Eltűntek a csillagok is szép nyugodtan, csendben.

Eltűntek a szüleimről előbújó képek,

Eltűntek a családról szőtt szép idilli képek.

Mély álmomból gyerekeim kedves hangja ébreszt,

Reggel van, már boltban voltunk, kiflit hoztunk, nézd meg!

Igen, ez már a valóság, a meglepik napja,

Gyermekeim köszöntenek: Isten éltessen Mama!