Patak, Patak, Sárospatak

Elmélkedem, Patak nekem mit jelent,

Szülőföldem, e hely, mi más is lehet,

Kisváros, nekem világok világa,

 Sóvárgó lelkem töprengő vágyálma.

 

Évezrednek tűnik, hogy én elmentem,

 határához vonatom ha közeleg,

Itthon vagy, lelkem remegve kiáltja:

Nézd, mivé lett gyermekkorod világa!

 

Keresem a Rákóczi fát , nem lelem.

A fát,mit megölelt,aki erre ment.

Nem kell már hogy szorítsa a vaspántja,

Mély álmában őt már senki nem bántja.

 

Átalakult rendesen a Szent negyed,

 Emlékeim mindenfelé keresem.

Közepén a templom kapu kitárva,

Gótikus barokk a csodás oltára.

 

Iskolámnak megváltozott a neve,

 Rákóczi gimi az örökre nekem.

Sok-sok híres nevezetes tanárral.

 Megalapozták utam a világra.

 

Szerelmemmel bolyongtunk mi kettesben,

Titkunkat az iskolakert megleste,

Tudósok és írók, költők szobrával

Megbújtunk a lombok csendes zugában.

 

Bodrog hídján könyökölök csendesen,

Gyerekkorom emlékeit keresve.

Tekintetem elréved most a várra, 

Milyen büszkén tekint le a világra.

 

Büszke vagyok most már az új nevemre:

Hogy én is Pataki diák lehettem 

Coménius nekünk szívét kitárta

Mennyi elmét pallérozott tudása!

 

 Ott van a városon Makovecz keze

 Eltörli örökre az emlékeket 

Szomorú szemem egyre csak azt várja

visszaköszön a régi Patak rája.