MeszarosneMaya blogja

Összefogtak gyermekeim nem is olyan régen:

Meglepjük a mamát  most egy szép emlékkel !

Titkolóztak, meg is lett a gyümölcse,

Szívszorító  kirándulást szerveztek.

Megszálltunk egy panzióban Patakon,

 Szülőházam volt e ház valamikor.

Áthelyeztek ajtókat, áttörték a falakat, 

Egybe csak az épület alapja maradt.

Körbe néztünk, elfoglaltuk a szobánk,

Fájó szívvel konstatáltam: elszállt innen a varázs.

Lefeküdtem, forgolódtam ágyamon,

Cikkáztak a gondolatok agyamon.

 Gyerekkorom emlékei lelkemet támadták

Tudat alatt láttam  Apukát, és Anyukát:

Reggel van, csak sejtem, hogy a konyhában

Ica mama  tüzet rak hamarjában.

Ő is fázik, de ez őt nem zavarja,

Az a lényeg, lányai ne fázzanak.

Mire nind a négy leánya felébred, 

Meleg van, és friss tejecske kenyérrel.

Álmosan és kócosan ébredezünk sorra,

Hosszú hajunk a mama kifésüli gyorsan.

Masnit is kap mindenki a copfjába,

Hol pirosat, hol fehéret vasalva.

Szép ruhában és cipőben kilépünk a  házból,

Irány az iskola, köszönünk Mamától.

Apuka már  hajnaltól a műhelyben dolgozik,

Otthon marad a Mama utánunk takarít .

Kitárja a spalettákat, a fény beárad,

Melegséggel tölti el a hálószobákat.

Látom, amint jó erősen felrázza a dunyhát,

Kirázza a szőnyegeket, felmossa a konyhát.

Nálunk a parketta örökké ragyogott, 

Csillogtak az ablakok, visszaverték a napot.

Hogy bírta ezt édes anyám, máig se tudom,

Mert a négy lány túl sokat nem segített tudom.

Aztán a konyhában kezdi a varázslást, 

Mire dél van készen van a több fogás.

Mindenkire gondol ő, ki mit szeret, azt kap,

Beosztja a  konyhapénzét minden áldott napra.

Mire mindezt átgondoltam,pirkadozni kezdett,

Eltűntek a csillagok is szép nyugodtan, csendben.

Eltűntek a szüleimről előbújó képek,

Eltűntek a családról szőtt szép idilli képek.

Mély álmomból gyerekeim kedves hangja ébreszt,

Reggel van, már boltban voltunk, kiflit hoztunk, nézd meg!

Igen, ez már a valóság, a meglepik napja,

Gyermekeim köszöntenek: Isten éltessen Mama!

Vadlúd lesen

Imádom,ha eljön az indián nyár

És kivárom, míg a nap magason jár,

Kiülök a teraszra a kertemben,

Szememet a kéklő égre emelem.

 

Egyszerre az égen hangot neszelek én:

Hosszú nyakú ludaknak fekete reptét.

Ha jön a tenger hívó szele, zúgón 

Átrepülnek ők a horizonton.

 

Mint bús zarándokok gyöngysorként úsznak

Az égbolton hosszú V alakot húznak.

Olvastam valahol, jutott most eszembe

Működik a vadludaknál a csapat szelleme.

 

Ösztönösen e furcsa alakot vették fel ,

A felhajtó erőt használva ki ezzel.

Megérezték ők a csapatban az erő ,

Előtte repülőt erősíti az őt követő.

 

 Vezérük elfárad, a hosszú szár a pihenő, 

Az élről hátra jön ő, s gyűjt magának új erőt.

Onnan biztatja ő is gágogva a csapatot,

Ezzel fejezve ki a közös célt,s akaratot.

 

Ha egyikük az iramot nem bírja s beteg lesz,

Két társa lekíséri , és kérleli, ébredezz!

Akkor együtt szárnyra kelnek, újakat keresnek,

Kikkel együtt V alakban repülnek a tengerhez.

 

Oly csodás e nagy csapat, érzik merre visz az út,

Tudják, hová jutnak feltartóztathatatlanul.

Összefognak, nem úgy, mint a sok oktondi ember,

Ismeretlen az önzés, hát elérik a tengert!

Tavaszodik

Kitárom ablakom derengő hajnalon

sok kedves madár búg, csicsereg úgy hallom.

Az éj tovaröppen,harmat ül mindenen,

Távol a fákon túl a tavasz megjelen.

Felébred a szél is, inkább csak szellő még,

felém hozza a tó izgató melegét.

Kertemben az ibolya már illatozik,

az orgona bokrok rügye kipattogzik.

Fenyőfáim lombján jól eldugva mélyen

hallom a madarak otthont leltek éppen.

Kiugrom az ágyból, kimegyek a kertbe,

élvezni akarom, hogy éled a reggel.

Szeretnék, mint madaraim ágról ágra szállni,

boldogan, mint ők galyakon hintázni.

Feltölteni  tüdőmet a hűvös levegővel,

hogy azután az egész nap meleg legyen tőle.

Itt a nyár

Itt vagy hát  te tündöklő fényű nyár!

Elűzted a  didergő kemény fagyokat .

 A szellős márciusból kipattanva

Trópusi meleget hoztál.

Itt van újra a csicsergő fecskepár!

 Szorgoskodnak, készül a fecske palota .

A kicsik hamarosan  előbújnak

Szüleik repdesnek hozzá.

Itt a nyár!

Itt van hát a perzselő meleg nyár!

Élvezik a fiúk és lányok boldogan .

A felhők bárányokká tornyosulnak,

 Szelet maguk elé tolván.

Itt van már a tikkasztó forró nyár!

Leengedem redőnyömet mindenhol hát .

Szobám jégveremmé varázsolva,

Az ágyra fekszem lomhán.

Itt van  a bágyasztó, tomboló nyár!

Élvezem a Nap melegét fulladozva.

Tavak, folyók csendben párolognak,

Az eget lesem tompán.

Itt van a viharos, mennydörgős nyár!

 Most fönn villámok cikkáznak csapkodva,

Megnyílik az ég kapuja lassan,

Esőt, és jeget hozván.

Közelg az ősz

Hull a fáról a gesztenye,

Vége hát a nyárnak,

Szeptemberben a gyerekek

Iskolába járnak.

Nagyon várják az év nyitást,

Barátait inkább,

Sok sok élmény volt a nyáron,

Tovább adnák mindjárt.

Elsárgult a kertünk is már,

Hullanak az almák,

Reggelente kis dér is van,

Az ablakon párák.

Egyenlő az éj a nappal,

Korábban van este.

Beköszöntött az október,

Sokan szüretelnek.

Melenget még utoljára

 Vénasszonyok nyara,

Ám november dideregve

Fogát megmutatja.

Hideg szele csavargatja, 

Döngeti a fákat,

A szakadó jeges eső

Most mindent eláztat.

Jobb ilyenkor melegedni

Benn a kis szobámban

Egy jó könyvvel és zenével

Bebújni az ágyba.

Eljött a tél

Mi az a nagy csönd, mi odakinn borong?

Hisz nem olyan rég a vigasság dalolt!

Oh, hogy elmúlt az esztendő,

Decemberrel  a tél megjött.

Korán leszáll most a nesztelen  alkony ,

 A kémények  ontják a füst szalagot.

Csendesen hull, esik a hó,

Készülödik a télapó.

Gyerek sereg  vígan a térre rohan,

Előkerül szánkó, sznóbord , korcsolya,

Az emberek egyre másra,

Indulnak a hó kotrásra..

Beteljesült szívemnek dédelgetett álma,

Láthatták a gyerekek

A szülői házam.

Hatalmasat sétáltunk a vár udvarában,

Körbejártuk Patakot,

Ez volt szívem vágya.

Kivettünk egy csónakot egy rövid túrára,

Egy órán át ringatott

Oly lágyan, mint ágyban.

 Két lányom, unokáim,hugom,és a lánya,

Együtt volt a családom,

És két drágaságom.

Nem figyelt fel senki sem az idő múlásra,

Jól éreztük magunkat,

Ringatott a folyó.

Tokaj felé, és vissza, vitt minket sodrása

Azon törtem agyamat:,

Honnan jött a Bodrog?

Pestre érve könyvtárban leltem a titkára,

Megcsinálta önmagát,

Onnan lett a Bodrog!

Topoly vizét  Ondava elhozta magával,

Nagyobb lett az ereje, 

Indult az útjára.

Latorca az Ung vizét szívta föl magába,

Úgy indult el Zemplénből 

Találkozójára.

Egyesült az Ondava fenn a Latorcával

Nászukból lett a Bodrog,

 Nincs saját forrása.

A Hegyalján végigfolyva siet le Tokajba,

Tárt karokkal várja  ott

A Szőke Tisza árja.

Boldogok már a folyók, mert őket  valahára,

Ölelő karjába most

A nagy óceán zárja.