Mester László blogja

Érzéseim irántad nem változnak soha,

Hiába próbáltalak, elfeledni nem tudlak,

De tudom már nem lehetsz az enyém,

Nem lehetek veled, megszűnt minden remény.

 

Lehet, hogy a sors keze van ebben,

Mert az élet nem kedvez se neked, se nekem,

Már nem tehetlek boldoggá, nem láthatom mosolyod,

De szeretlek és erre mindig emlékezni fogok.

Hiszem,hogy van egy felsőbb hatalom,

Mely irányítja sorsom s tudatom,

Az ember elveszne nélküle,

Ha nem hihetne valamiben.

 

Isten képében képzeljük el,

Azt, ki segít az embernek,

Nem hagyja soha cserben,

Ő mindig ott van mellette.

 

Ha baj van fohászkodunk,

Hogy segítsen a mi Úrunk,

Ő meghallgat bennünket,

S majd a jó útra terel.

 

Ő tudja mit kell tennünk,

Hogy a helyes útra leljünk,

Ezért hitünket ne veszítsük,

Mert  Isten bíztat  bennünk.

Gyorsan véget érhet az élet,

Csupán csak egy tőr a szívbe,

Vagy egy ugrás a magasból,

Mely elpusztítja a halandót.

 

Nem kell sokat tenni,

Hisz fegyver, lehet bármi,

Könnyen leállhat a szív,

És nem kell hozzá  kín.

 

Eltünnek az emlékek,

S majd idővel elfelejtenek,

Harcolok, s majdan elbukok,

Mert a jelent, már nem bírom.

 

Nem látom, a gyönyörű eget,

Nem hallom, ki mit mond nékem,

Nem érzem mások tapintását,

S nem szagolom a virágok illatát.

 

Kioltom egyetlen életem,

Melynek nincs se értéke, se értelme,

Mert születésem pillanatától  tudom,

Hogy csak a Pokolra juthatok.

 

Hol majd kín és szenvedés vár,

Mert ezt érdemlem, az életem után,

Még az Úr is elengedi a kezem,

S így vetek véget az életemnek.