Mesiko-szan álmai

Megkezdődött nálunk az űrhajós kiképzés. Ennek tuszteletére fogadjátok szeretettel mai versemet:

Űrmagyar

Bátor Pityu indul a nagy világűrbe,

Álmot dédelgetve, nagy célokat tűzve,

Célja, hogy idegen bolygókat keressen,

Ismeretlen létformákkal ismerkedjen.

 

Gépe ülésében ott a hátizsákja,

Felfújható bogrács, instant gulyás-tápja,

És ha kínzó honvágy a lelkébe marna,

Cédén Lagzi Lajcsi zenéjét hallgatja.

 

Túlélőkészletben jófajta kisüsti,

Kóma esetén tud bitang nagyot ütni,

Ezenkívül vírus ellen ható fegyver,

Ismeri hatását minden magyar ember.

 

Száguld a RACKA-1, a szuper úrhajó

Fejlesztések csúcsa, ez nem vitatható,

Pálinka, Unicum, mi motorját hajtja,

Sok külföldi tudós csodálkozik rajta.

 

Egy kalappal, Pityu, hazánk büszkesége!

Megismeri neved űrlényeknek népe!

Ha találsz majd űrlényt, kínáld pálinkával,

Megkóstolja, s fogad igaz barátsággal.

Valentin-napi grincselés

 

„Elmúlt már rég a karácsony,

Hál’ ördögnek híre sincs,

De új ünnep van, mint látom”

–       elmélkedik Mister Grincs.

„Valentin-nap, mi förtelem!

Ez a nap maga a nyál,

Mi lesz tőle? Hányingerem!

Turbékol sok jómadár.

 

Unom már azt, hogy gügyögnek

Szerelmesek egymásnak

Együtt bőgnek vagy röhögnek,

Grincs fia ettől frászt kap.

Látom, jön már a kis Ámor

Szerelem tegezében,

Nincs, mi engem abban gátol,

Tegezét kicseréljem.

 

Feszíti már fehér íját,

A célpont már bemérve,

Lövi is ki szíves nyilát

Áldozata szívébe.

Ám a nyilat megmérgeztem,

A hatása gyűlölet,

Mindenki veszekszi menten,

Nekem ez ad örömet.

 

Hallom, ahogy kiabálnak,

És magamban kacagok,

Egymáshoz virágot vágnak,

Ámor, ez nem te napod,

Én, akit senki sem szeret,

Mert csúf vagyok, s nem jó fej,

Most egy kicsit szemétkedek,

E napot így dobom fel.”

 

Grincs úr, mondd, miért csinálod?

Tönkreteszed e napot,

Teremtettél szörnyű káoszt,

S az egészet kacagod?

Most azonnal hozd ezt helyre,

Míg nagyobb baj nem lesz itt,

Haragot váltsd szeretetre,

Lásd, mindenki veszekszik.

 

–Jól van!– szól Grincs nagy duzzogva,

– Majd Ámornak öltözök,

Célpontokat veszem sorra,

Szerelmet lövöldözök.

Látod, minden helyre kerül,

De ez nekem borzalmas!

Minden arc újra fel derül,

Szerinted nem unalmas?

 

Derék Grincs úr, helyrehoztad,

Mit eddig elrontottál,

Hidd el, neked sem lesz rossz nap,

Látod: egy lány pont ott áll.

Elhagyta a vőlegénye,

Te megvigasztalhatod,

Ez életed nagy esélye,

Így lesz szép a te napod.

Világ, tárulj!

 

Ujjamat a lapra teszem,

Kitapintom a betűt,

Tornáztatom képzeletem:

Ez csal arcomra derűt.

Fénnyé válik a sötétség,

A pontok ujjam alatt,

Új értelmet kap a szépség,

E világban lát a vak.

A pontokból új világok,

Új életek teremnek,

Ujjaimmal én is látok:

Csoda ez a kezemnek.

Háborúk, szerelmek, ármány,

Virágzó varázslatok,

Utam lesz fénylő szivárvány,

Közel jönnek távlatok.

S ha a történetnek vége,

Jön majd újabb, számtalan,

Hív új mesék hangja, fénye:

Nem vagyok világtalan.

 

(Louis Braille születésének 170. évfordulójára)

Ázsia-karácsony

 

Ferenc atya, jó szerzetes

Napkeleten hitet térít,

Szeretik is az emberek,

Noha szavát ritkán értik.

 

Kínait és japánt tanul,

Ezenkívül koreait,

S prédikál lankadatlanul,

Mi szeretet, remény s a hit.

 

Micukó, a kis bejáró

Megy épp a parókiára,

S lesz  a szeme tágra váló,

Felfigyel egy díszes fára.

 

–Ez a fa egy karácsonyfa,–

A jó pap így magyarázza

–Az emberek Megváltója

Ekkor jött le a világra.

 

Parókián megjelennek

Nindzsák, tenguk, szamurájok,

Mind érdeklődve figyelnek,

Hogy gyúlnak a gyertyalángok.

 

Ferenc atya mesél tovább

Tiszta szívű Szűzanyáról,

Ki megéli  élet-csodát,

Mit hall Isten angyaláról.

 

A keleti népek gyűlnek,

Kiszeng, gésa egymás mellett

Bocsánatát kérik bűnnek ,

S a pap elé térdepelnek.

 

 

–Jézus szeretet istene,

Bűneitek megbocsájtja,

Ez születése ünnepe,

Gyúljon szeretetnek lángja.

 

Kínából száz hivatalnok,

S katona is jön a paphoz,

Leteszik a lándzsát, kardot,

Készülnek az áhítathoz.

 

–Napkeletről három királyt,

Ég az istállóhoz küldött.

Csillag mutatta az irányt,

Olyan, mit most fára tűzök.

 

Nyestkutyák és fehér rókák

Hallgatókhoz csatlakoznak,

Karatésok, aikidókák,

Mind magukban imádkoznak.

 

És a jó pap mesél tovább

Arról, ki bölcsője jászol,

Felidézve Jézus korát,

Hogy élt akkor király s pásztor.

 

– Szent Józsefről is mesélnék,

Népek ácsa, tanítója…

És bűvöli Kelet népét

Meghitt fényű karácsonyfa.

 

A shaolin szerzetesek

Egymást mosolyogva nézik

Arcuk az örömtől kerek,

És a csodát felidézik.

Megjelenik három sárkány,

Gazdag ajándékot hoznak,

Hogy repülnek, pompás látvány,

A vendégek csodálkoznak.

 

Háromszín’ cica integet

A kis, hófehér mancsával,

Micukó a vendégeket

Megkínálja zöldteával.

 

Az ördög karácsonya

 

Karácsony van? Fuj! Már megint!

Legalábbis naptár szerint,

Emberek, fent színlelitek,

Azt hogy egymást szeretitek!

 

Igaz, évnek más napjában

Fütyültök rá valahányan.

Arra, kinek mi a baja,

Mondjátok: Oldja meg maga!

 

Ünneplitek, megszületetett

Fán vonagló hülyegyerek,

Tele szatyor, tele gyomor,

Fákon giccses angyalszobor.

 

Ajándékot százat vesztek

Undok, hisztis gyerekeknek,

S amire most pénzt szórjátok,

Egy-két év, és kidobjátok.

 

Ajándékból mind szemét lesz,

Szép környezet-szennyezéshez,

A Föld, ki hord ezer piszkot,

Haldoklik, s ezen csak sírtok.

 

Rá gondolok, mi karácsony,

Én itt magamat elhányom.

Pokolmélyi otthonomban

Nincs olyan, hogy karácsony van.

 

Én ilyenkor is dolgozok:

Mi mást tennék? Gonoszkodok!

És ha műszakomnak vége

Grinccsel megyünk sörözdébe.

 

 

 Grincs, én derék szesztestvérem,

Ő sem marad ekkor tétlen.

Karácsony van? Fuj! Már megint!

Rátok uszítja kis Kevint!

 

 

 

 

 

 

 

Sala, a sárkánygyerek unottan nézett ki barlangjának ablakából.

–Már megint egy unalmas december!– gondolta, miközben füstkarikákat eregetett orrából unaloműzőként

Bekapcsolta a tévéjét– ugyanazok a filmek, mesék mentek, mint eddig: a gonosz sárkány elrabolja a királylányt, és aztán jön a herceg fényes páncélban, megmenti a királylányt, és aztán boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Ugyanerről szóltak a mesekönyvek is és a videojátékok is.

–Nem is értem.– rázta a fejét Sala – Az emberek ilyen buták lennének? Nekünk semmi szükségünk királylányokra. Csak hisztizni meg unatkozni tudnak! Nem jók társaságnak se! A legtöbbje még szépnek se szép! Csak tudnám, mit szeretnek bennük a lovagok! Bár, mondjuk, ők se jók másra, mint konzerv kajának! Ezek az emberek nagyon buták!

Eljött a vacsoraidő. Édesanyja Sala kedvencét készítette saját maga fújta tűzön: szarvashúst és sült nyulat köretnek. Ahogy falatoztak,  Sala és a szülei, az apja megkérdezte:

–Nos, Salamon, mit szeretnél idén karácsonyra?

–Őszintén? – ráncolta a homlokát meg az orrát az ifjú sárkány – Azt szeretném, hogy a karácsony más legyen! Örülök a karácsonyfának, meg az ajándékoknak, még a nagyi förtelmes pulóvereinek is, de… most másra van szükségem.

A sárkányszülők összenéztek, és egyszerre bólintottak: a fiuk már kamaszodik. Ezért Sárkány Sámuel, az apa megszólalt:

–Szóval másmilyen karácsonyt szeretnél. Akkor tedd azt, amit dédapáid és ükapáid is csináltak a te korodban: rabolj királylányt!

–Apa!– fújt Sala dühösen, hogy csak úgy füstölt az orra – Te is tudod, hogy királylányok csak a mesékben léteznek!

–Nem igaz az! – rázta a fejét Sarolta, a sárkány- anyuka – Királylányok nagyon is léteznek! Talán nem viselnek koronát, és nem járnak hosszú, arannyal díszített, hímzett ruhákban, de hidd el: még vannak!

–És honnan fogom őket felismerni?– kérdezte Sala

–A szíved majd megsúgja, kik is a valódi királylányok.– válaszolt az anyja

Másnap Sala elbúcsúzott szüleitől, és útnak indult, hogy királylányokat raboljon. Berepült a városba, és ahogy körözött az épületek fölött, egyetlen teremtett királylányt sem talált. Délutánra járt az idő, amikor egy gimnázium tetején landolt. Látta, ahogy a diákok hagyják el az iskola épületét. Látott lányokat is, akik büszkén lépdelve, viháncolva lóbálták a táskáikat.

–Te is ötöst kaptál a magyardogádra?

–Aha. Csak az kis majom Betti kapott négyest!

-A kis szerencsétlen nem fogja fel, hogy tanulni is kéne!

Pedig Betti tanult, csak, mivel egyénileg, másként látta a dolgokat, mint a többség, se osztálytársai, se a tanárok nem szerették. Ezért a tanárok mindig gyengébb jegyeket adtak neki, mint amit megérdemelt, osztálytársai pedig kinézték, kiutálták maguk közül. Ő utoljára hagyta el az iskolát, miközben azt kívánta félig hangosan:

– Bárcsak elrabolta egy sárkány!

Salának, mint minden sárkánynak, százszorta élesebb volt a hallása, mint az embereké, de még a karmesterekénél vagy a legvájtabb fülű zenészekénél is. Ahogy meghallotta Betti sóhaját, odarepült a vörös hajú, fekete ruhás, szemüveges lányhoz, felkapta, és tovaszállt vele.

–Te biztos királylány vagy! – mondta neki Sala, mire Betti szomorúan felkacagott

– Ugyan már! Én csak Takács Bettina vagyok, az osztály örök vesztese!

–Ne beszélj így magadról! Szerintem azért néznek le, mert neked van egyéniséged és van bátorságod önmagad lenni! Valójában ők a vesztesek!

– Köszönöm, kedves sárkány, hogy ezt mondod. Téged hogy hívnak?

– Sárkány Salamon vagyok. A barátaimnak csak Sala.

– De jó! Még énekelni is lehet a neved: salalalala…

Ahogy repültek tovább, a külvárosba értek, ahol megpillantottak egy csicsás-díszes, csipkékkel kirakott, virágos falú, a szivárvány minden színében pompázó palotát. A kertet álló ormányú elefántszobrok és aranyszökőkutak ékesítették, miközben állt ott néhány kerti törpe és gipszből faragott őzike is.

– Ahol van palota, ott van királylány is!– gondolta Sala, majd benézett az egyik toronyszoba ablakán. Megpillantotta a palotatulajdonos lányát, a tizenöt esztendős Hajnalkát, ahogy szomorúan ül zöld selyemhuzatos ágyának szélén. Sala bekopogtatott az ablakon, mire Hajni odalépett. Kinyitotta az ablakot, és a sárkány őt is magával ragadta.

–Jó, hogy jöttél!– szólalt meg a hosszú, fekete hajú lány – Apa hozzá akar adni Kalányos Lacihoz, de se ő, se én nem akarjuk ezt a házasságot! Én is tanulni szeretnék, Laci pedig más lányt szeret!

– Emlékszem rád még általánosból! –csillant fel a szeme Bettinek – Te vagy Kolompár Hajni, és gyerekorvos szerettél volna lenni.

– Még most is az szeretnék lenni! – sóhajtott a másik lány – Csak apa nem engedi. Szerinte egy nőnek feleségnek meg anyának szabad csak lennie, aki sok gyereket szül.

–  Pedig akkor is jól tanultál….

Ahogy Sala repült, hátán a két lánnyal, egy nagy, meredek lejtőhöz értek. A lejtő tetején megpillantották Weisz Lilit, amint kerekesszékében ült tanácstalanul: hogy tudna lemenni a boltba, ami a lejtő alján volt.

Több se kellett Salának! Megragadta Lili kerekesszékét, és őt is magával vitte a barlangjába.

–Sziasztok! Megjöttem! – üdvözölte az ifjú sárkány szüleit

– Helló, Sala! – fogadta a köszönést Sámuel, az apa – Találtál királylányt?

–Igen! Hármat is!

–Hármat? – meresztette nagyra szemeit Sarolta, az anya – És mit kezdek én majd három királylánnyal?

Ekkor a három lány előbújt Sala mögül-

–Majd segítünk a házimunkában! – ajánlkozott Betti

– Én jó vagyok hímzésben! – tette hozzá Hajni

– Valamire talán én is jó leszek. – sóhajtott Lili

Így a három lány ott maradt a sárkánybarlangban. Betti és Hajni takarítottak és havat lapátoltak, Liliről pedig kiderült, hogy ügyes szakács.

–Csak anya otthon nem engedi, hogy segítsek! – magyarázta a kerekesszékes lány – Mindentől félt!

–Mondd meg neki, hogy nem vagy cukorból! – mondta a sárkánymama – Biztos megérti majd, és neki is könnyebb lesz.

Este Betti olvasott fel a maga írta meséiből olyan világokról, ahol a sárkányok és a főnixek városokat alapítanak, uralkodnak, és néha háborúznak is.

–Szép mesét írtál! – jegyezte meg Hajni

–Köszi! – mosolygott Betti szomorúan – Csak a gimiben mindenki becsmérli a műveimet. A tanárok is és az osztálytársaim is. Azt mondják, nem jók semmire, meg hogy sablon a köbön, amiket írok.

–Ne is foglalkozz azzal, amit mondanak! – szólt Hajni – Írj tovább szorgalmasan, gyakorolj, és majd egyszer nagy író leszel!

Ekkor Lili látta, ahogy Hajni egy fehér kendőbe hímez piros és kék virágokat!

–Tök jó, amit csinálsz! – mondta a fekete hajú lánynak

–Anyától tanultam. – vallotta be Hajni – Gondoltam, ha orvos leszek, jól kell bánnom a tűvel és a cérnával. Kicsi az esélye, hogy apa megengedi, de hátha….

Közelgett a karácsony, és a három lány a maga készítette ajándékokkal kedveskedett a sárkánycsaládnak. Betti Sala számítógépére rajzolt egérrel egy jelenetet az egyik meséjéből, ahogy egy sárkányfiú egy főnixlánnyal ismerkedik egy sziklabarlangban. Hajni egy fekete terítőt hímzett kalocsai mintával, ami az egész családnak és a másik két lánynak is tetszett. Lili pedig diós és mákos hajtottat sütött, de olyanokat, hogy alig volt bennük tészta, tölteléket azonban rengeteget tett beléjük mindenki nagy örömére. A sárkánycsalád és a három lány is jól érezte magát. Betti barátokra lelt, Hajni tanulhatott, és azt csinálhatta, amit akart, Lili pedig végre önálló lehetett.

Eközben Láng Marci, az osztály nagymenője megkérdezte a többi lánytól, nem tudják-e, hol van Betti.

–Mit tudom én! – vont vállat Pamela, a karcsú, szőke plázacica, aki mindig a legújabb divat szerint öltözködött. Most is sötétkék tépett farmer, flitteres, fekete bőrdzseki és vastag ezüstkarkötő volt rajta, körmei pedig különféle színekben pompáztak.

– Kit érdekel? – tette hozzá Amanda, a magas, hosszú,  barna hajú lány, aki modell szeretett volna lenni

–Kit érdekel?– kérdezte Marci – Engem!

Ahogy véget ért a tanítás, Marci elhatározta, hogy megkeresi Bettit. Nem tudta merre menjen, csak az ösztöneit követte, vagyis elindult a maga feje után. Ahogy ment, találkozott egy fekete hajú, barna bőrű fiúval, Kalányos Lacival.

–Helló! Hát te hová mész? – kérdezte Laci

–Megyek, megkeresek egy lányt.

–Te is? Én is! Akkor menjünk együtt!

Marci elmondta, hogy Takács Bettit keresi. Azért szeretné megtalálni, mert tetszik neki, hogy mer más lenni, mint a többiek. Laci is elmondta, hogy szakított előző barátnőjével, mert rájött, hogy neki Kolompár Hajni tetszik, aki szintén más, mint a többi hasonló korú lány az ismeretségi köréből. Ahogy mentek, találkoztak egy harmadik fiúval, Fazekas Márkkal, aki nemrég gyógyult meg egy focibalesetből, aminek következtében eltört a lába.

–Én Weisz Lilit akarom megtalálni.– mondta a barna hajú, sportos fiú– Tudjátok, azt a tolószékes lányt. Ő volt az egyetlen, aki igazán megértette, mit éreztem, mikor nem kelhettem fel a kórházi ágyból. Mindig küldte a leckét is, szóval nagyon rendes csaj.

A három önjelölt lovag tehát felkerekedett, és elindultak, hogy  megtalálják az általuk választott királylányokat. Ahogy mentek az úton, látták Pista bácsit, ahogy ül az út szélén, és koldul

– Szánjatok meg egy szegény öregembert, fiúk! – nyögte erőtlen, fátyolos hangon.

Marci odalépett hozzá, és látta, hogy az öreg milyen vékony rongyokba van öltözve. Megsajnálta, és a nyakába adta a saját sálját.

–Köszönöm, fiam! –hálálkodott az öreg – Már nem is fázom annyira. De az a helyzet, hogy… éhes is vagyok!

Erre Laci fogta magát, elment a piactérre, ahol az adventi vásár nagyban folyt, és egy lángossal meg egy pohár fűszeres forralt borral tért vissza.

– Köszönöm szépen! – mondta Pista bácsi – Jó fiú vagy te is. Most pedig hazkísérnétek?

A három fiú elkísérte az öregembert a város szélére a szegényes, hideg kunyhójába.

–Itt aztán tényleg hideg van! – jegyezte meg Márk, majd kiment az udvarra, felhasogatott egy ölnyi fát, és befűtött a nagyszobába.

–Köszönöm, fiam! – hálálkodott neki is Pista bácsi – Nekem már nehezemre esnek az ilyen munkák! És, mivel mindhárman ilyen derék legények vagytok, segítek nektek! Hallottam, hogy három lányt kerestek. Mind a hármat egy sárkánygyerek rabolta el, de a lányok nem szívesen mennének el onnan. Nem is a sárkányt kell legyőznötök, hanem őket kell meggyőznötök arról, hogy vissza kell térniük.

Azzal Pista bácsi elmondta, hogy merre van a sárkányok barlangja. A három ifjú lovag arra vették útjukat, és egy bő óra múlva meg is találták.

–Ki megy előre? – kérdezte Laci

–Majd Márk! – felelte Marci –Ő a nagy sportember.

– Nem, Marci, te mész! –lökte előre a vörös hajú fiút Márk – Te vagy a nagymenő, aki bárkinek lyukat beszél a hasába! Neked pár sárkány meg se kottyan!

Ahogy vitatkoztak, és lökdösték egymást előre a barlang bejáratához, Sarolta, a sárkánymama fogadta őket.

–Üdv, fiúk! – kezdte mosolyogva – A barátnőitekért jöttetek? Salával játszanak a szobájában.

A három ifjú lovagnak remegett a térde, ahogy megpillantotta a hatalmas, zöld pikkelyes nősténysárkányt, aki akkora volt, mint egy családi ház. Sarolta nyájasan betessékelte őket Sala szobájába, ahol a sárkánygyerek és a három lány javában Activityzett. Sala éppen mutogatott , miközben a lányok találgatták, hogy mi lehet a film címe:

– Szörnyecskék!–  kezdte Betti – Nem! Szörny Rt.!

– Shrek… – mondta bizonytalanul Lili

–Igen! –kurjantott Sala – Te jössz, Lili!

– Sala, lányok! Vendégeitek vannak!– szakította félbe a játékot Sarolta, majd betolta a három fiút kölyke szobájába

– Szi… sziasztok! – kezdte Marci – Azért jöttünk, hogy….

–Kiszabadítsatok?  –nézett ki a szemüvege mögül Betti mosolyogva – Mi itt egyáltalán nem vagyunk rabok.

–Tudjuk... – felelte Laci – de, Hajni, neked otthon lenne a helyed…

–Nekem senki ne mondja meg, hol a helyem! – csattant fel a fekete hajú lány – Én gyerekorvos szeretnék lenni, nem egy buta szülőgép, aki harmincéves korára ősz hajú, fogatlan vénasszony lesz!

–És, biztos, hogy jó itt nektek? – kérdezte Márk

–Igen! – szedte össze Lili a bátorságát –Itt végre önmagunk lehetünk! Nem akar nekünk senki mindenáron segíteni azzal, hogy te ezt se tudod megcsinálni, azt se tudod megcsinálni…

–Oké, fiúk-lányok! – zárta le a vitát végül Sarolta – A barlangunk elég nagy, van benne három szoba, ahol a három pár négyszemközt beszélgethet. Marci, te Bettivel, menjetek a folyosó végi szobánkba! Laci és Hajni, ti a szemközti szobába mentek, és megbeszélitek, mit szeretnétek. Márk és Lili pedig a jobb szélső szobába mennek. Kellemes és akadálymentes hely, ti is nyugodtan beszélgessetek.

A három pár elvonult a szobákba, mire Sala és az édesanyja össszenéztek.

–Szerinted sikerülni fog a fiúknak meggyőzni a lányokat? – kérdezte a sárkánygyerek. Aranyosak a lányok, de már kezdenek idegesíteni.

–Én biztos vagyok benne. –mosolygott a sárkánymama, miközben Sámuel, a sárkánypapa éppen hazaért mancsában két jól meghízott birkával.

Eltelt jó három óra, mire a három pár egymással karöltve kijött a szobákból.

– Sikerült! – kezdte Marci – A varázsszó az volt: szeretlek!

–Igen! – folytatta Laci – És tiszteletben tartjuk, hogy ő mit szeretne. Én is szeretem Hajnit, de nem akarom még feleségül venni. Ő is tanulni szeretne, és ezt, remélem, az apja is megérti.

– Igaza van Lacinak.– bólintott Márk – Lili sokkal önállóbb, mint azt hittem volna. Nem törődök azzal, ki mit mond, én őt szeretem!

Sala, és a sárkányszülők mosolyogva nézték a hat embert, akik boldogan hagyták el a barlangot. Megváltozott körülöttük minden. Bettivel sokkal befogadóbban viselkedtek osztálytársai, és nem győzték kérdezni arról, milyen volt a sárkánybarlangban. Hajni édesapja is beleegyezett abba, hogy lánya továbbtanulhasson. Őt is felvették a gimnáziumba, ahol Betti tanult, és ahol osztálytársak és a legjobb barátnők lettek. Lili pedig végre önállóan végezhette a házimunkát, és csak akkor segítettek neki a szülei, amikor ő kérte.

Eljött a karácsony, és a három lány párjaikkal a sárkánybarlangban ünnepelt. Boldogan nyitották ki az ajándékdobozaikat, és együtt énekelték a Mennyből a sárkányangyalt.