Feljegyzések, érzelmek

Mersinho•  2020. február 19. 21:27

Huh...Hát ez is megszületett

(Hát ez még nagyon kezdetleges, de legalább próbálkoztam vele...még sokat fogok csiszolni rajta)

Oscar Wilde: A hangom

A nyugtalan, sietős, modern világban
Boldog volt a mi szívünk, neked és nekem
De most hajónk vitorláit szétszaggatva
Áll; rakományit szétszórtuk a tengerben

Ezért arcom ideje előtt öregszik.
Mert sírva menekült el az én örömöm.
A bánat megrázta lelkemet és most fázik
Mert a romlás húzza az ágyamon a függönyöm.

Mert az egész zsúfolt életem érted volt csak.
Nem volt több, mint síp, lant, vagy finom varázslat
Mi dalolt, hegedűről vagy a tengerről, de vak
Lett és most álmodik egy kagylóban szebb álmokat.

Mersinho•  2020. február 18. 17:45

Nem tudom miért hittem

Nem tudom, miért hittem azt, hogy szeretsz.

Nem tudom miért hittem azt, hogy szeretsz.

Talán mert a jelet amit adtál

Vagy amit annak hittem

Másképp értettem, pedig 

Semmi sem volt.

Semmi sem volt.


Félre értettelek, de nagyon.

Félre értettelek, de nagyon.

Mert a jelet amit adtál 

Vagy amit annak hittem.

Nem jelentette, hogy szeretsz.

Nem jelentette, hogy szeretsz.


Ez is egy régi versem...igazaból  formailag és tartalmilag sem valami nagy, de számomra fontos....

Mert ennyit tudtam mondani, csak óriási csalódás volt bennem...és ezt leírtam....

Mersinho•  2020. február 16. 08:38

Életetek gyertyaláng marad

Állhattok a dobogó legfelső fokára, 

Egyszer úgyis le lesztek onann taszítva.

Nyakatokba akaszthattok medálokat, 

Úgyis kitörik majd a nyakatokat.


Aranyszobrot csinálhattok magatokról,

De életeteket nem önthetitek aranyból.

Életetek ugyanolyan gyertyaláng marad,

Mi egyik pillanatról a másikra elhamvad.


Uralkodhattok itt a földön mindenki felett,

De az égben megkötik majd kezeitek.

Lehet pusztítani, rombolni, zsarnokoskodni,

De az ég is így fog majd titetket megítélni.


Mert egyszer ti is ugyanúgy meg fogtok halni,

És a legfőbb bíró előtt remegve állni.

De akkor már késő lesz mindent megbánni.

Mentek a tűzbe szenvedni. örökké hörögni.

Mersinho•  2020. február 15. 07:25

Vágy

Vágyaim átnyúlnak az éjszakába.
Ott élnek a testednek árnyékába
Részeidről ide-oda röppennek.
Kedves üdítő bájaidhoz mennek.

Olyanok, mint felhő buborékai.
Mellyek merészek, tüneményük égi.
Rajtad megy végig csodálatos útja,
Majd megpihen szíveden ha megfutja.

Mersinho•  2020. február 13. 18:39

Éden II

Itt a versciklon következő része..Fogadjátok szeretettel......és véleményt is elfogadok......de annyit azért erről is tudni kell, hogy nagyon-nagyon régi


Éjszaka van, csendes nyugalom.
Én egyedül ülök kint az éjszakában,
Fényes csillagok alatt nyugszom,
Vagy inkább ébren álmodok.
Míg a többiek eltemetkeznek az álomban
Én kint ülök az ég alatt,
Körülöttem millió kis égő fénycsóva,
S én semmire sem, de mégis mindenre gondolva
Élvezem az éjszakát.

Látszólag egyedül vagyok
S körülöttem csak a fénycsóva csillagok,
Mégsem így van, nem így van,
Mert kint a sötét éjszakában
Te, te is itt vagy mindig velem,
Mint kísértet, de itt vagy
S mint múlt, jövő és jelen
Úgy is látlak én, itt a rejtelmes éjben.

Látlak én a múltban,
És látom ott melletted magamat is.
Látom első találkozásunkat
És első szavunkat, tekintetünket is.
Első könnyeinket egymásért, s első mosolyunkat
Egymásnak, és mindez most oly távolinak tűnik
Olyannyira komikusnak, ügyetlennek, nevetségesnek,
Hogy mindezen most már csak nevetni tudok.
Pedig akkor annyira jól éreztem magam; szerelmesnek.
És elhatároztam, hogy tenni mindent csak jól fogok,
De ha most újra ott lehetnék
Biztos mindent másképp tennék.
Nem sírnék, csak nevetnék,
S nem szidnám, csak dicsérnem
Mind magamat, és mind őt.
Őt a drága őt.

S mit látok, ha a jelenbe pillantok?
Mindent, de mindent elrontva.
Szívünket, szerelmünket romba,
S mi oly drága, kedves volt nekünk:
Egymást meggyalázva, megtiporva.
Hogyan sikerült mindez?
Jó kérdés, még én sem tudom.
Az biztos, hogy egyikünk sem akarta,
Hogy így lássuk egymást újra;
Vérző tépett szívekkel
Mit mi okoztunk egymásnak.
Kicserélt gúnyos lélekkel
Lennie egymás átkának.

Már csak a jövő áll lehetőségként
Arra, hogy nyithassunk egy új lapot; szebbként
Élve le rajta röpke életünket.
És nem kell csalódnom végleg,
Mert látom újra megszépült arcunkat
Szerelmes boldogságunkat.
Hogy újra egymásra fogunk tisztán találni,
És hogy újra szeretnénk akarni.
Látom, hogy mily boldogok leszünk,
Hogy kéz a kézben, egymásba kapaszkodunk.
Látom, hogy tökéletes
És rendíthetetlen lesz boldogságunk
Én a tied leszek, te az enyém; és nem kell kérnem többé, hogy szeress
Beteljesül vágyunk, imádságunk.
Én a tied leszek, s te az enyém.

Ó, de nehéz kivárni ezt az időt.
Mondd éjszaka, meddig kell még várnom?
Vagy tehetek érte, hogy hamarabb megkapjam őt?
Válaszolj rá éjszaka, vagy te
Te múlt, jelen és jövő Édenje.

(Éden: női becenév)