Feljegyzések, érzelmek

A viharba mindenki kussol

Utanna uvoltenek mint utcán a sarki. árusok

Ha vihar van csak a szél táncol

A rúd táncon, mint az olcsó. álmok.

És miért van h még mindig olyan. bántható. tested van.

És miért van h ez ami legkevésbé láncol.

Igazuk van -1 csillagot elvisel a tejut.

Igazuk van, a föld tényleg lángol.

Tudjátok kik rimankodnak kőért?

A hús a hús szívek.

Nem tudjátok mennyire...

Érezni mást is mint a hegeket.

A hétköznapi hősök a legnagyobbak 

A hétköznapok az igazi gyilkosok.

A fájdalom, elmultálval lesz csak kincs 

A könny csak miután elfogy fáj.

francia szavak mint a csigák mindig is azok maradnak úgy csúsznak ki a beképzelt női ajkak 

tátva maradnak egy ici-pici piros pillanatra

levegőért kapkodnak majd a Guillotine 

elvágja a gyengéd női torkokat de csak egy sikkantásra.

majd újra legyezők sűvítik széjjel a lágy mots-okat.

és a porban gurul gurul egy szakál, ráncigál ajkakat

alkoholista ajkakat, átgurul lebegő lábak lát kék szoknyákat.

alulról, de már csak az idegek tartják szemét helyén.

Gurul Gurul megáll. Óvatlan kerék csattan fején.

prüszkoli szét Szajnába apró koponya csontokat 

Marne Marne és a megosztott kivégzett agy darab.

de hisz ez a gyönyör, az élet, látta egész Párizst.

látta, látta és végig járta az egész világot.

magába szívta a párizsi esős aszfaltot

és megváltoztak a változtathatlanok.

Az agyam mégis egy mondatodon kattog
'Bármi lenne ha szólnál azonnal veled vagyok.
Te valahogy mindig is az leszel nekem a gyenge pont.
Űrt hagytál magad után bárki mással látnál csak pótolok'

Olyan keményen küzdöttem érted
Majd leszáll a zápor és ködöt varázsol a szemedhez
Annyira más ember lettem a harcban hogy felejtselek
És már annyira hiányzik hogy újra újra gyenge lehessek.

És megkerdezték mit mondanék utoljára neked
Ha a holnappal együtt a reggel is eltűnne.
Azt hogy ' Bazdmeg Arih.'
'Olyan szépek lehettünk volna együtt, de neked
muszáj volt valahogy elcseszned.'

Mámort fúj át rajtad piheg
picit gyengét. - És eldalolja a hajnalt
Hogy még alig élt, csak gyermek.

De én egyre befogom két fülem
Ígérem egyszer megszeretem a reggelt.
Szurkolok; az éjben te is megleld
Mi fogva tartja a szomorú embert.

Oh némelyek korán kelnek, fénnyel
S elvakítja őket a munkavágy
Oh az ilyen éjt sosem lát.

Mint mécsesben a bolondult legyek
Zúgnak pörögnek hisznek a fénynek
Olyan mind. - Pár bogár egész soká
Keringőzik majd váltanak lassúvá-
Zümmögésük haldokló spirálban-
vékonyodik át sikollyá.

s egy koravén diák megy ott, utat nézi
Minden bánatát cigijébe tekeri
Lassan szívja parázslik, élvezi. Majd az
ördög egy csókot ad neki.

Nemjo érzés szar embernek lenni
Nemjo nélküled nemjo mással élni
Nemjo mássá válni utálok túllépni
Nemjo saját magamtol félni

Ma éjszaka is bántottam valakit
Összetörök szétzúzok ártatlanul
Hidegen csókolok mindegykit
Hiányzik a régi mi, éjszakák álmatlanul