Feljegyzések, érzelmek

Megmaradt a hit a remény és a szeretet
Mindezek közül pedig csak akarnam fogni a kezedet.

Vársz rám, legalábbis ezt súgják a hangok
Naív lennék ha hallgatnék rájuk.
Elfogytam de már oly rég, nem is emlékszem
Szeretném ha nem nyelne el a félelem.

De hisz én vagyok a szívós férfi, dehogy
Kívülről, lehet.. belül; rohadok.
Ha kérdeznének hogy én most ki is vagyok
Válaszom csak annyi lenne hogy kivagyok.

Annó szerettem úgy valóban sok mindent
A szemét ahogyan izott értem
A száját hogy epekedve lett közte csend
És kezét ahogy kereste forrón kezem.

Elmúlt.,. talán kár érte, talán jobb is most
Hisz így nincs esélye hogy elrontsa.
De összevisszabeszélek, nem is ő, én
Így már nem rontom el, nem fekszik így mellém

Túl szép is volt, rettegtem benne, féltettem
Humor: féltem hogy majd tönkreteszem
És most, pont ő sír olyan nagyon a kanapén
Parázsló szemét kioltottam, sötét mint a szén.

Nahát ezért nem hallgatok a hangokra
Ne várj rám, vigyázz a szép szemedre
És mi hevesen ég bennük a lángokra.
Nem írok rád, mert fontos vagy egy életre.
Hallgass rám: Soha ne halgass a szavamra.

Sokszor magam elé képzelem

Hogy én csak egy kísértet vagyok.

Utcákon nem hallatszik léptem

Látok, de láthatatlan vagyok.

Van testem kezem, csak nem láttok

Van agyam, teszek-veszek élek,

De csak így a láthatatlannak.

(Enni-inni ugyanúgy kérek.)

Elképzelem......

Hálószobádba besurrannék,

Titotkban te melléd feküdnék.

Kezemmel arcod simogatnám,

Becézve, szép álmokat adván.

Majd korán reggel megvirradván

Gyengéden én keltenélek.

A ruháidat rád én adnám,

Közben tested csodálnám, szeretlek

Sokszor magam elé képzelem

Hogy én csak egy kísértet vagyok.

Utcákon nem hallatszik léptem

Látok, de láthatatlan vagyok.

Van testem kezem, csak nem láttok

Van agyam, teszek-veszek élek,

De csak így a láthatatlannak.

(Enni-inni ugyanúgy kérek.)

Elképzelem......

Titokban füledbe suttognám;

Megvallanám, hogy én szeretlek.

Ajkaidra illeszteném szám

Nem látnál, csak éreznél, leszek.

Karommal tested körül fognám

És te hiába tiltakoznál,

Bár valóban nem is akarnál

Megtörténne, bejönnél hozzám.

Ez az Éden nevű versciklus első része......Figyelem...ezt még régen írtam nagyon..úgyhogy a jelenre már nem vonatkoznak...a vers hibáiért pedig elnézést kérek előre is...azóta már (szerintem) javultam, úgyhogy itt még rosszabbak a vers formái...

Nehéz szavakkal

Gyönyörűségedet leírni,

De én mégis megpróbálom hasonlattal

Sugárzó szépségedet pontosan körül írni.

Mikor elöszőr 

Megláttalak, már akkor tudtam, 

Hogy te mennyire különleges vagy. Töbször 

Rád tekintem. Szépségeden elcsodálkoztam.

Mikor elöször

Rám néztél, már elvarázsoltál.

Gyönyörű zöld szemed, kristály tiszta tükör,

Csodálatos csillogásával meghódítottál.

A csodálatos 

Fényed, s varázslatos hatásod

Lenyűgözött. A szíved barátságos 

Volt, mégis vad. Ilyen volt egész kisugárzásod.

Tartózkodó is 

Voltál, de vonzódtál irántam

És ezt te észrevetteted velem mégis...

Én szinte el sem akartam hinni, mit találtam.

Mert kincset kaptam

A te személyedben, szerelmedben.

És én ezért cserébe, hogy mit adtam?

Azt amit tudtam a szerelemre gyúlt szívemet.

A mosolyodra 

Teljesen tisztán emlékszek még,

Mintha nem rég, hanem tegnap történt volna.

Szívem a te mosolyodtól még most is mindig ég.

És az ajkaid?

Erről még beszélni, álmodni 

Sem merek, mert félek szavam eltikkad,

Mikor megpróbálom leírni, és rágondolni.

A te szavaid,

És a te szíved, lángolásod

Megragad, mint a te áttetsző ajkaid,

Hófehér fogaid és tiszta kacagásod.

Legszebb az, mikor 

A te szőke hajadat kibontva látom...

Mikor a nap arra süt, s akkor

Csillog ezernyi fényben, szépen és gyönyörűen.

Mikor zuhatagként 

Omlik alá szőke hajtincsed,

S világitó fáklyaként 

Izzik zöld szemed.

De te bárhogyan 

Néznél is ki. számomra mindig 

Ugyanaz maradsz, gyönyörűen, boldogan 

Az én szerelmem, Édenem életem végéig....

( Éden női becenév )