Feljegyzések, érzelmek

Nem tudom mit várjak vissza

Viszonzott-e vagy sem

De szeretném hogy tudd

Ez már több, ez már szerelem

Annak ellenére hogy nem ismertelek

Láthatatlanban, is belém vág a tudat, hogy szeretlek.

Mindenben téged látlak, árnyékképekre felsikítok

A szellő simogatásában is téged érezlek..

Megragadnálak, magamhoz kötöznélek,

Melletted sosem félnék az éterben

Lehet hogy ez csak egy fellángolás

De érzem, hogy lassan elégek.

Tedd igazzá képzelődéseimet, és tudom a mennyországban leszek

Vagy tépd össze álmaim, mert félek, hogy különben sosem ébredek.

Lang Leav - a szerelem veszélye

Éljük félig ezt az életet
és ne merjünk többet reménykedni.
Tagadjuk meg egymástól a képzeletet
attól, akit leginkább szeretnénk szeretni.

Szeressünk csak félig a szívünkkel
és alvajáróként sétáljunk az életen.
Ne álmodj az álmok elhagytak, el.
egyet nem tudtunk megtartani éppen.

Ne keressük égen-földön a vigaszt
ne suttogjunk a fényes csillagoknak
Mert vágyunk nagy-nagy veszélyt riaszt.
Biztonságosabb ha szíveink távol maradnak.

Ez a második fordításom.....remélem nem lett nagyon borzasztó.

(Hát ez még nagyon kezdetleges, de legalább próbálkoztam vele...még sokat fogok csiszolni rajta)

Oscar Wilde: A hangom

A nyugtalan, sietős, modern világban
Boldog volt a mi szívünk, neked és nekem
De most hajónk vitorláit szétszaggatva
Áll; rakományit szétszórtuk a tengerben

Ezért arcom ideje előtt öregszik.
Mert sírva menekült el az én örömöm.
A bánat megrázta lelkemet és most fázik
Mert a romlás húzza az ágyamon a függönyöm.

Mert az egész zsúfolt életem érted volt csak.
Nem volt több, mint síp, lant, vagy finom varázslat
Mi dalolt, hegedűről vagy a tengerről, de vak
Lett és most álmodik egy kagylóban szebb álmokat.