Ez már túl nőtt rajtam

Nem szabad, rosszabb mint a drog

Fel sem tűnik és már rászoktál

Nincs már egy őszinte percünk sem

Túl nőtt ez rajtam, de te nem haladnál.

A fejem éjjel rémálmok otthona

Izzadva kelek fel, rólad álmodva.

Faragják a kételyek a 180 centimet

Érzem hogy én egyre csak kisebb leszek.

Albumok kiszakadnak az érzelmektől

Föld alatti életet kezdek, s mászni tanulok

Kúszok a sáros elfojtott érzelmek tutyrában

Minden mosolyt, villantást büszkén utasítok.

Már fáj annyira nyílna a szemem a szívemnél

De felszegem fejem, kolduspénzből nem élek

Járnék veled gyakorta úgy mindig esténként

Nem tudom más kezében elképzelni azt a kezet.