Éden II

Itt a versciklon következő része..Fogadjátok szeretettel......és véleményt is elfogadok......de annyit azért erről is tudni kell, hogy nagyon-nagyon régi

Éjszaka van, csendes nyugalom.
Én egyedül ülök kint az éjszakában,
Fényes csillagok alatt nyugszom,
Vagy inkább ébren álmodok.
Míg a többiek eltemetkeznek az álomban
Én kint ülök az ég alatt,
Körülöttem millió kis égő fénycsóva,
S én semmire sem, de mégis mindenre gondolva
Élvezem az éjszakát.

Látszólag egyedül vagyok
S körülöttem csak a fénycsóva csillagok,
Mégsem így van, nem így van,
Mert kint a sötét éjszakában
Te, te is itt vagy mindig velem,
Mint kísértet, de itt vagy
S mint múlt, jövő és jelen
Úgy is látlak én, itt a rejtelmes éjben.

Látlak én a múltban,
És látom ott melletted magamat is.
Látom első találkozásunkat
És első szavunkat, tekintetünket is.
Első könnyeinket egymásért, s első mosolyunkat
Egymásnak, és mindez most oly távolinak tűnik
Olyannyira komikusnak, ügyetlennek, nevetségesnek,
Hogy mindezen most már csak nevetni tudok.
Pedig akkor annyira jól éreztem magam; szerelmesnek.
És elhatároztam, hogy tenni mindent csak jól fogok,
De ha most újra ott lehetnék
Biztos mindent másképp tennék.
Nem sírnék, csak nevetnék,
S nem szidnám, csak dicsérnem
Mind magamat, és mind őt.
Őt a drága őt.

S mit látok, ha a jelenbe pillantok?
Mindent, de mindent elrontva.
Szívünket, szerelmünket romba,
S mi oly drága, kedves volt nekünk:
Egymást meggyalázva, megtiporva.
Hogyan sikerült mindez?
Jó kérdés, még én sem tudom.
Az biztos, hogy egyikünk sem akarta,
Hogy így lássuk egymást újra;
Vérző tépett szívekkel
Mit mi okoztunk egymásnak.
Kicserélt gúnyos lélekkel
Lennie egymás átkának.

Már csak a jövő áll lehetőségként
Arra, hogy nyithassunk egy új lapot; szebbként
Élve le rajta röpke életünket.
És nem kell csalódnom végleg,
Mert látom újra megszépült arcunkat
Szerelmes boldogságunkat.
Hogy újra egymásra fogunk tisztán találni,
És hogy újra szeretnénk akarni.
Látom, hogy mily boldogok leszünk,
Hogy kéz a kézben, egymásba kapaszkodunk.
Látom, hogy tökéletes
És rendíthetetlen lesz boldogságunk
Én a tied leszek, te az enyém; és nem kell kérnem többé, hogy szeress
Beteljesül vágyunk, imádságunk.
Én a tied leszek, s te az enyém.

Ó, de nehéz kivárni ezt az időt.
Mondd éjszaka, meddig kell még várnom?
Vagy tehetek érte, hogy hamarabb megkapjam őt?
Válaszolj rá éjszaka, vagy te
Te múlt, jelen és jövő Édenje.

(Éden: női becenév)