Feljegyzések, érzelmek

"Ő az enyém, ő volt, ő lesz csak" 

Két hét baszki, és sír, nyálat csorgat. 

Férfiak?.... kutyák. Csontot dobsz, ragjak. 

Gőg? Méltóság? 

A 19. szazadig kell visszamenjek? hová lett az a férfibecsület  hova tuntek az izmos erőtől duzzadó karok…. mindenki ehh kisfiuk…. 20-30 éves kisfiuk. 

Szerelmet vall az első olyan embernek aki pár napnál tovább torodik vele, csak ket ****** legyen és már odaveti magat a labai elé. szeress vagy hisztizni fogok…..

Végig sétálok a már szét járt útvonalon,

nem unom nem unom, egyszerűen csak megszokom.

Fájóan fülemhez kapok, éles harmonika zenél.

Ő mindig bal lábbal kel fel,

Nehéz máshogy hisz egy van neki egy fél.

Hangosan, magasról bele ejtem fémem

Hoppá figyeltetek? Ugye figyeltetek? Jó ember lettem.

Kilökdös a tömeg az úttestre, kerekek alatt mállik testem,

Csorog a nyálam végig az államon.

Hey, hey! simítás a vállamnál egy lány ébredget mellettem.

Elmegyek megkeresem az érzéseimet mert már régen nem találkoztam velük

Addig is próbálom égetni a kezemet hátha feketék lesznek az ereim az olyan jol nez ki.

Ha sikerül az érzéseim visszalopni majd ugyis kifognak hullani versekben hanem akkor maradok néma vagy ilyesmi

A szeme, gyűlölöm. Hogy lehet valakinek ilyen tekintete, nem létezik hogy ezt Isten rakta össze ehhez démoni erők kellettek. Elárulja magát a sötét hatása is.  Ma is pirosban láttam, tegnap is. Úgy érzem ellopta tőlem. Utálom hogy átlát rajtam azzal a szemével nem merek ránézni mert belém lát. Tudja hogy mennyire hiányzik tudja hogy igazából még mindig nem feledtem. soha nem is fogom. És nem ér hogy ő mindig is ő marad, nem ér hogy a nevetése semmit nem változott. Legalább lehetne egy kicsit szomorúbb egy kicsit fakóbb mintha valamit ő is érzet volna valamikor. mintha. Tudja hogy nem tudok hazudni ezért ha kérdez hallgatok, bólogatok esetleg elfutok. Minden reggel imádkozok hogy aznap ne jöjjön aznap ne lássam mert belém hasít. Hogyan lehet  hogy még mindig minden egyes nappal szebb, hogy lehet, hogy semmit sem tört meg a varázsa.  Kérdések a fejemben, érzések a szívemben. Egyre halkulnak.. Néha már fülelnem kell egy kicsit csendben lenni

Psssst, csendet….. halljátok még őket?

Én már rég nem.

Mámort fúj át rajtad piheg
picit gyengét. - És eldalolja a hajnalt
Hogy még alig élt, csak gyermek.

De én egyre befogom két fülem
Ígérem egyszer megszeretem a reggelt.
Szurkolok; az éjben te is megleld
Mi fogva tartja a szomorú embert.

Oh némelyek korán kelnek, fénnyel
S elvakítja őket a munkavágy
Oh az ilyen éjt sosem lát.

Mint mécsesben a bolondult legyek
Zúgnak pörögnek hisznek a fénynek
Olyan mind. - Pár bogár egész soká
Keringőzik majd váltanak lassúvá-
Zümmögésük haldokló spirálban-
vékonyodik át sikollyá.

s egy koravén diák megy ott, utat nézi
Minden bánatát cigijébe tekeri
Lassan szívja parázslik, élvezi. Majd az
ördög egy csókot ad neki.