Feljegyzések, érzelmek

Mersinho•  2020. május 19. 08:55

Láthatatlannak /3/

Sokszor magam elé képzelem

Hogy én csak egy kísértet vagyok.

Utcákon nem hallatszik léptem

Látok, de láthatatlan vagyok.


Van testem kezem, csak nem láttok

Van agyam, teszek-veszek élek,

De csak így a láthatatlannak.

(Enni-inni ugyanúgy kérek.)


Elképzelem......


Hálószobádba besurrannék,

Titotkban te melléd feküdnék.

Kezemmel arcod simogatnám,

Becézve, szép álmokat adván.


Majd korán reggel megvirradván

Gyengéden én keltenélek.

A ruháidat rád én adnám,

Közben tested csodálnám, szeretlek



Mersinho•  2020. május 8. 08:04

Csak egy kis eszme csere

@Pflugerfefi: és @Perzsi.:- vel, remélem engedélyeteket adjátok a hosszászólásaitok közléséhez, ha nem, ezer bocsánat, és leveszem..



Pflugerfefi: "Nem jó a magasabb szerelem,

mert mi van ha nem éred el, ugràlhatsz felfele!
Marajd a hétköznapi, elèrhető szerelemnèl!"


Mersinho@Pflugerfefi: Lehet, igazad van :)), : De lehet hogy sokszor probléma az, hogy az ember megelégszik olyannal is, aminél esetleg többet érdemelne....


      Pflugerfef@Mersinho: Ki dönti el azt, hogy többet, jobbat èredemelnél,

valószínű Te de az szubjektív döntés!


   Perzsi.@Mersinho: Ezt kifejtenéd bővebben is? Érdekelne. Ha tudod, hogy "többet" érdemelsz, akkor miért éred be kevesebbel? A szerelemben van több és kevesebb? Akit szeretsz, azt mérlegre teszed? Van a szerelmedre érdemes, és érdemtelen? Akit szeretsz, az nem eleve méltó rá? A többi majd 123 kérdésemet fel sem teszem, ebben a témában írhatnál blogot, ott jól ki lehetne tárgyalni.;-) Mindenki elképzelése érdekelne...Plugerfefi írására írt válaszod indított el bennem egy gondolatsort.


Mersinho@Pflugerfefi@Perzsi.: Nem, nem te döntöd el.....az emberben van egy féle nemességérzés, de tudod akkor miért gondolom ezt? Azért mert az ember mindig érzi akkor hogyha megelégszik a moslékkal is, hogy ő ennél többre, jobbra lett teremtve....ugyanígy, az ember érzi, hogyha olyan szakmát kap, aminél tudja, hogy sokkal jobbat érdemelne....és ezt nem maga az ember dönti el, ez egy fajta ösztön, ami úgymond megszületésünktől fogva "belénk van programozva)....Ezért van az, hogy mindenki tudja hogy a rabszolga sorsnál milliószor többet érdemelnek a rabszolgák...de csak azért hozok fel ilyen nagy dolgokat, hogy jobban lehessen látni, hogy az ember legbelül mindig is tudja, hogy mire képes, mire lett teremtve, és ezáltal mit is érdemel...


   

Mersinho:@Perzsi.: Miért érné be az ember kevesebbel? Ez egy jó kérdés, a legtöbb ember azért, mert kissebségi komplesszusa van, azaz nem hiszi el magáról, hogy többre is képes, vagy mert nem mer kockáztatni, és azt gondolja jó a rosszabb is, hátha mégsem érdemlem meg a jobbat....na itt a probléma.
De van még egy harmadik lehetőség is erre, az, hogy szimplán lustaságból...
Lusta változtatni, vagy tenni a jobbért, s úgy van vele h végül is így is lehet élni, a jobb nélkül......ez az én véleményem.

Talán a szerelemben nincs több és kevesebb, vagy semmi vagy minden, de inkább azzal tudnám meg magyarázni, hogy az ember megelégszik néha a nem szerelem, h egyszerűen csak egy kicsit bejön, végül is eltudnám viselni, és szintén a fent említett három ok miatt ezen nem változtat, és nem keresi meg az igaz szerelmet....

 

   Perzsi.: "@Pflugerfefi: De lehet hogy sokszor probléma az, hogy az ember megelégszik olyannal is, aminél esetleg többet érdemelne..." Nincs benne a kevesebb szó, de a többet érdemelne kifejezésből magától értetődik, hogy akkor van kevesebb is.

 

   Pflugerfefi@Mersinho: Szerintem, ha valaki túl magasra teszi a mèrcét,

lehet, hogy örökké egyedül marad, különben a szerelem úgy jön
mint a villám csapás és ha mindkettő úgy èrez , hogy tudja a másik
szereti és mindent megtenne èrte nos az szerelem, és független
minden egyébtől ( pl .társadalmi helyzet, iskolázottság , csalàdi háttér, stb.)
46 ève èlek házasságban, 2 gyerek, 4 unoka
most is ugyanúgy szeretem, mint anno,
és tudom , hogy ő is szeret,
bár ez már nem szerelem, hanem átváltott az idők folyamàn szeretetté!
A lángoló, mindent elsöprő szerelem amúgy is kb 1,5 èvig tart.

 

Mersinho: @Pflugerfefi: Igazad van, de nem cáfolja meg állításod az enyémet....

Mersinho•  2020. május 3. 09:58

Érdekes.......3SOR

Érdekes, hogy csak most találtam rá egy (gondolom ti a legtöbben már ismeritek) haiku oldalra.....

A haikukkal az a helyzet velem, hogy én őszíntén nem annyira szertek ebben a műfajban írni...volt egypár próbálkozásom, de szerintem a legtöbbje csak szánalmas játék lett....


Most viszont ahogy rátaláltam erre a 3sor webhelyre, gondoltam azért regisztrálok, hátha második neki futásra valahogy megbírkozok ezzekkel a haikukkal....


De a lényeg az, hogy igazábból ajánlom ezt az oldalt azoknak akik esetleg nem ismernék, 

Másodsorban pedig ajánlom itt "magamat " is..... :)

A nevem az ami itt is, verseim egyenlőre még az eslő szakaszban tartanak :)

Mersinho•  2020. április 21. 08:41

Láthatatlannak /2/

Sokszor magam elé képzelem

Hogy én csak egy kísértet vagyok.

Utcákon nem hallatszik léptem

Látok, de láthatatlan vagyok.


Van testem kezem, csak nem láttok

Van agyam, teszek-veszek élek,

De csak így a láthatatlannak.

(Enni-inni ugyanúgy kérek.)


Elképzelem......

 

Feljebbvalóimnak mondanám

Mint, hogyan, miképpen tegyenek..

És jobb lenne a világ talán,

Mivel én mindenkit jobbá teszek


Fent csak jó lenne kit akarok

Ki méltő tisztjére, és igaz.

Nem parancsolna többé a rossz,

Mert le lenne taszítva ki gaz

Mersinho•  2020. április 17. 19:40

Ha érdekel, személyesen költőkről,(Bár nem hiszem)

Most akit érdekel azzal megosztom :

Legfőbb kedvencem Ady Endre, talán a legtöbbszöri negatív kicsengés miatt, a másik pedig, az örökös ellentétek, ahogy küzd magával, és ez olyan ismerős....

Aztán "második helyen" ha szabad így fogalmaznom...

Füst Milán áll a maga szabad verseivel, amiben annyi bölcsesség van, hogy azért megérte szabadversben megírnia....

és Vajda János, aki szintén a negatív kicsengés, és a belső harc miatt a kedvencem..

"Harmadik helyen" pedig:

Szabó Lőrinc, őt azért szeretem, mert olyan szépen tudja megfogalmazni a szépet és az egyszerűt, és tőle szeretem az elvont képeket is, amiben mindenki azt lát amit akar...

és Juhász Gyula
Nem tudom mondjam el-e még egyszer, de ő is a reménytelenség miatt, és a hangtalan szenvedés miatt az egyik kedvencem...És plusz, gyönyörű költői képei vannak...

Köszönöm annak aki végigolvasta  

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom