Feljegyzések, érzelmek

Mersinho•  2020. február 23. 08:31

Mi is ez valójában? Létezik?

Szerelmünk

Szerelmünk páraként lebeg a szélben
Rózsaszín felhőként úszik az égben.
Még sok milliónyi alakja lehet
Változik, hogy túlélje az éveket.
Szerelmünk ott van a másik nyomába
Féltőbben őrzi Őt mint egy hű strázsa.
Szívünk-e érzést egymásnak fakasztják
Gerjesztik, vonzza őket a magasság .
A bú, keserűség minket kikerült
Mert eme érzés szívünkre ült.

Mersinho•  2020. február 19. 21:27

Huh...Hát ez is megszületett

(Hát ez még nagyon kezdetleges, de legalább próbálkoztam vele...még sokat fogok csiszolni rajta)

Oscar Wilde: A hangom

A nyugtalan, sietős, modern világban
Boldog volt a mi szívünk, neked és nekem
De most hajónk vitorláit szétszaggatva
Áll; rakományit szétszórtuk a tengerben

Ezért arcom ideje előtt öregszik.
Mert sírva menekült el az én örömöm.
A bánat megrázta lelkemet és most fázik
Mert a romlás húzza az ágyamon a függönyöm.

Mert az egész zsúfolt életem érted volt csak.
Nem volt több, mint síp, lant, vagy finom varázslat
Mi dalolt, hegedűről vagy a tengerről, de vak
Lett és most álmodik egy kagylóban szebb álmokat.

Mersinho•  2020. február 18. 17:45

Nem tudom miért hittem

Nem tudom, miért hittem azt, hogy szeretsz.

Nem tudom miért hittem azt, hogy szeretsz.

Talán mert a jelet amit adtál

Vagy amit annak hittem

Másképp értettem, pedig 

Semmi sem volt.

Semmi sem volt.


Félre értettelek, de nagyon.

Félre értettelek, de nagyon.

Mert a jelet amit adtál 

Vagy amit annak hittem.

Nem jelentette, hogy szeretsz.

Nem jelentette, hogy szeretsz.


Ez is egy régi versem...igazaból  formailag és tartalmilag sem valami nagy, de számomra fontos....

Mert ennyit tudtam mondani, csak óriási csalódás volt bennem...és ezt leírtam....

Mersinho•  2020. február 16. 08:38

Életetek gyertyaláng marad

Állhattok a dobogó legfelső fokára, 

Egyszer úgyis le lesztek onann taszítva.

Nyakatokba akaszthattok medálokat, 

Úgyis kitörik majd a nyakatokat.


Aranyszobrot csinálhattok magatokról,

De életeteket nem önthetitek aranyból.

Életetek ugyanolyan gyertyaláng marad,

Mi egyik pillanatról a másikra elhamvad.


Uralkodhattok itt a földön mindenki felett,

De az égben megkötik majd kezeitek.

Lehet pusztítani, rombolni, zsarnokoskodni,

De az ég is így fog majd titetket megítélni.


Mert egyszer ti is ugyanúgy meg fogtok halni,

És a legfőbb bíró előtt remegve állni.

De akkor már késő lesz mindent megbánni.

Mentek a tűzbe szenvedni. örökké hörögni.

Mersinho•  2020. február 15. 07:25

Vágy

Vágyaim átnyúlnak az éjszakába.
Ott élnek a testednek árnyékába
Részeidről ide-oda röppennek.
Kedves üdítő bájaidhoz mennek.

Olyanok, mint felhő buborékai.
Mellyek merészek, tüneményük égi.
Rajtad megy végig csodálatos útja,
Majd megpihen szíveden ha megfutja.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom