Merluccius blogja

Vers
Merluccius•  2019. november 5. 13:25

Érted nyílnak

Csak érted nyílnak szirmaim,
feléd fordul virágom,
én tőled kaptam színeim,
így lettél napsugárom;
hold ne lopja titkaink.

Te adsz innom is ha kérem,
várlak tikkadt földű réten,
hogy szikkadt szirmom szomjazón,
szádról záport csókolón,
hűs zivatartól égjen.

Velem élsz a nappalokban,
szinuszom csak érted dobban,
ahogy itt vagy minden éjben;
láthatatlan remegésben,
álmot űző hajnalokban.

Mert a felhőm is te lennél,
valóságtól elrepítnél,
puha vánkosom te volnál,
habos takaróm, vagy dunnám;
szelek hátán messze vinnél.

Nem szakíthatod virágom,
karjaim hiába tárom,
elhervadok fényed nélkül;
szíved kérem menedékül,
szemeidben él világom.




Merluccius•  2018. január 17. 18:16

Léleklék

Léleklék

 

Parázs vagy szívemen, 

golyó ütötte seb, 

kiégett szöveten 

kamrát lékelte heg. 

Szárító szélhuzat 

megszikkadt pitvaron; 

billentyű-kapukat 

lengető fájdalom. 

Hamu lett szerelmed, 

fuvallat repíti, 

kiürült lelkemet 

hiányod feszíti.


Merluccius•  2017. augusztus 11. 11:06

Mosolyom a napfényben

Domboldalban áll egy kis pad,
Áll egy kis pad a réten,
Rajta piheg csókod után
Mosolyom a napfényben.

Kezem pihen bőröd selymén,
Bőröd selymén maradón,
Elengedni még nem tudom,
Ölellek a kispadon.

Esteledik, menni kéne,
Menni kéne haza már,
De derekam visszahúzod,
Kölcsön csókod visszajár!

Csókod nyelem, eszem vesztem,
Eszem vesztem, -nem hívom,
Bódulatom meg nem ébred,
Ízed magamba szívom.

Nap lebukik, éj felkúszik,
Éj felkúszik egyedül,
De mosolygó szájam szélén
Csókod bújik emlékül.









Merluccius•  2017. augusztus 4. 21:41

Törd fel

Bár a köd oszladozik,
álomfelhő szertefoszlik,
az élmények élesek
mit  bőrömre égettek
ujjaid, és ha szemedbe 
nézek, nem vágyon más örömre.


S ha csókod finom lehelete
szilaj vágyat mutat,
tűnik a gátlás, illan a tudat.
A kulcsot még nem adom.
Csak őrülj meg, és ne kérdezz...
Törd fel újra lakatom!

Merluccius•  2017. február 7. 14:14

Átok

Nem kívánok Neked mást:

Alvás helyett engem láss!

Ne hagyjon aludni a vágyad;

Legyen tűzforró az ágyad!


Ne hagyjon aludni a kezed!

Hiába is hunyjad szemed.

Szenvedélyt ki ne olthasd;

Csak tenyeredbe folytasd

Sóhajod, míg tested fáj!

... 

-Mondd,  az átok mindig vissza száll..?