Felelgetős (leveleztünk)

Kajszibaracknak az illata száll, -gyere szedd a gyümölcsöt. 
Napfényt pihentet a finom váll, s intése magadhoz öltött.
Hogy lesz hát zamatos lekvár? Kong még a kosár mire vársz?
Kezem indul, a gyümölcs vár, de már képzeletemmel szállsz.
Égeti bőröm a napfény vagy mástól hevesebb a szívem?
Fürge lelemény, kosár telik, véletlen érintésed üzen.
Nap delelőn, légy sem száll, tikkad a száj, vizet innék. 
Sóhajodra vödröm kútra jár, friss vizet neked vinnék.
Vedret megmerted, iszok hát, hűs vize éltet.
Finom bőrödön csurog pár csepp, mosolyom ébred.
Látom huncut gondolatod, még várhat a szándék,
 minden pillanat életerő amit adhat e játék. 
Mi járhat a fejedben, még a friss vizet kortyolod?
 Fél szemmel csak épp, hogy nézel.... ez olyan jó dolog.
Ujjaddal patakot térítsz száddal közeledsz hozzám.
Merjem? Ne merjem? Húzódol... Vagy incselkedsz talán.
Csókért drukkol a tengelic, andalog egy gulipán pár, 
Csukott szemmel lépek, meleg szellő édes illata száll.
Hunyt pillák árnyékán régen várt csoda történt:
Ajkam lágy ajkadhoz ért, így indítva lángoló örvényt.
És Árnyékát fedte reánk szép kajszibarack fánk.


(Nem bánom, violám, gyere oltsad szomjamat ajkaddal,
vedd a tiéd és add az enyém legyen úgy ahogy írva,
több és több közös emlékképpel szállni a sírba.)