Természetes férfitudatosság

MerklinAnita•  2022. augusztus 12. 14:43  •  olvasva: 74

Egy igazi férfi tisztában van a saját identitásával. Van kifejlett karaktere és egyénisége. Ismeri saját magát, nyers valójában, olyannak, amilyen.

Egy igazi férfi ereje az empatikus érzékenységében rejlik, melyet a marsikus energiáival bármikor tetterővé képes transzformálni magában. Lelkében egyszerre van jelen a vénuszi érzékenység és a marsi tűz nemes érzelmekből fakadó, mozgató energetikája. Mindig tudja, mikor mit kell tennie ahhoz, hogy elérje az adott célt, ami életútján tartja, anélkül, hogy közben másokon átgázolna. Életműködése lelkének érzékenységéből indul és tüzességén keresztül a fizikai tettek mezején folytatódik.

Egy igazi férfi nem feltétlenül gyúrja „gladiátorrá” a testét, noha belső értékei érzelmileg és szellemileg éretté, edzetté formálják, és ez a (legalább belső) formálódás és edzés élete végéig vele marad.

Egy igazi férfi tud szeretni. Nem abban a szellemben tölti egész életét, hogy másokkal dacoljon, vagy mások szeretetét lökdösse el magától, visszacsatolva magának azt a tévhitet, hogy Ő ettől erősnek látszik, mert őróla minden lepattan, akárcsak egy erős páncélról. Egy igazi férfit nem érdekli a látszat, mert maga is valódi. Ahogyan szeretete is valódi, amiben nincs helye játszmáknak, időhúzásnak, sem „kártya partyknak.” Tudja, hogy a szeretetnek nem kell tökéletesnek lennie, mert bőven elég, ha az valódi.

Egy igazi férfi ismeri az otthon szentségét és van rá igénye. Nem képtelen, hiszen van róla képe. Számára a „családi tűzhely” fontossága a mindennapok küzdelmében a szerető gondoskodást nyújtó, állandó megnyugvási pont. Minden olyan, mellyel fizikailag épít, legbelső akaraterejéből fakad, s nem rest fizikailag is a dolgokhoz állni. Nem másoktól várja, hogy majd építenek neki, gondolkodnak, és erőlködnek helyette, de ha valamilyen oknál fogva mégis így történik, akkor sem kezeli kirekesztettként a neki szerényen és halkan segítő embertársait, hanem éppen hogy emeli és megbecsüli őket. Nem bújik mások szoknyája vagy nadrágja mögé, és ha az élettől pofont kap, nem tartja oda másik orcáját is. Bármikor kiáll szeretteiért és védelmezi őket, ugyanakkor nem kelt viszályokat, mivel pontosan tudja, mikor van ideje és helye a harcnak.

Egy igazi férfi a benne élő „őskígyó energiát” kézben tartja és uralja, s nem az uralja őt. Nem enged teret magában az ármánynak, romboló kísértéseknek, mivel magas szintű érzelmi-szellemi fejlettsége nem engedi számára, hogy belső tüzével átlépje az isteni normát, az egészséges határokat, mellyel önmagát és maga körül mindent felemészt.

Egy igazi férfira felnéz a szerelme. Mert egy szerelmes nő egy kicsit az önmagából kiárasztó Istenatyai jelleget érzi benne (nem pedig egy tutyimutyi gyereket felnőtt testben, akivel még az édesanyja se tudott mit kezdeni), kinek magjából kiáradó teremtő erőt a szerelmes nő „kelyhébe” fogadja, s kettejük isteni, felemelő szerelmével a szentháromság terét hívják létre az egyszerű, földi fizikai szinten. Egy igazi férfi és egy igazi nő együtt, igaz szerelemben teremtik saját, isteni szentségben megélt, boldog „Szent Gráljukat.” Ettől lesznek ők együtt egy teljes egész, egész-ségben, a teremtő erő állandó jelenlétében.


(Kb. ilyen, ahogy én gondolom… Ami a mai világban persze tudvalevő, hogy már nem létezik, ez a felfogás nagyjából a lovagkorral együtt kihalt, és sajnos az iskolákban sem tanítják, mert magunknak kell újra rájönni, de ha megszívlelnénk, a férfiakban krisztusi szív éledne, és a nők is bölcsen és bátran visszatérhetnének ősi lélekszikrájukhoz, lélekeredetükhöz, elementális tündéri, Istenanyai mivoltjukhoz, és nem lenne patriarchális, férfiközpontú, egocentrikus uralom a világban, hanem szövetségben, egész-ségben működne, amilyennek Isten eredetileg szánta.)




https://telegra.ph/Természetes-férfitudatosság-08-12

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!