🦉 Merklin Anita blogja
SzemélyesFájdalom
15 éves fájdalommal lézengek itthon,
mert az orvosok nem értik boka-gondom.
Nem teljes szalag szakadásra nem tettek
gipszet, legyen átkozott a dabasi rendelőintézet.
Gyomorbetegen több doboz kapszulával
etettek, mondván, a fájdalom attól lemegy.
Ment a fene, csak rosszabb lett tőle, boka
csúnya, heves, járásom képlékeny, de ez
senkit nem érdekel(t).
És ha a folytonos fájdalom nem lenne elég,
mindemellett egyetlen társam volt az éhség.
Idővel a szőlőcukrot, a soha nem volt zsírt,
végül vékony testem fehérjét ette el a tartalék.
Módos családi háttérrel, hogyne próbáltam
volna meghalni! Ekkora önzésben ki akar így élni!
Segítséget férjtől se várj, hiszen ez a te bajod, te lány,
mondták ezt onnan, ahol saját lábat lerohasztották.
Itt hagy hát egy jókora csomagot a sérves lány,
ki nem tudott segíteni magán, hogy csak vitted
a pénzt, mire számítottál! Ezt a világot én feltúrnám,
mert ez nem járja a 21. században már - ezt hagyom rád.
2023. március 12.
Déjà vu
Déjà vu
E mozgóképet nézve megújul lelkem ereje,
Kifacsarom szememből az utolsó cseppet,
Erős kéz szorításában felismerem, hogy
Semminek sincs cseppje, csupán fókuszált
Energia, az anyagba szűkülve sűrűsödve,
Mely szűkölve vándorol testről testre,
S míg hisszük, hogy már nem létező,
Gyorsvonatként átrobog rajtam az érzés,
Mely egyszerre felemelő és felvértező,
Hogy semmi sem múlik el nyomtalan,
S hogy nincs nyomor, se élet oktalan,
Okulni mindenből: az élet misztériuma.
2021. január 3.
/Vers.hu részlet/
A szajkó
Gyermekként találkoztam
először a szajkóval, ki nyomban
ablakomra telepedett, s meséket
rebesgetett elszánt tekintettel.
Családi fészkéről, s nagy tetteiről
szólt a rege, s hős kolóniáról,
kikkel nemes tetteket hajtott végre,
hogy hűen szolgálja azt, áldozati vérrel.
Olló, penge, s forró vas, mely
szimbólumot én úgysem érek
fel ésszel, de együtt volt vele
a csapat, midőn eljött a tavasz.
Gyermeki énem nem értette,
túl fiatal voltam és zsenge,
de ő csak mondta, mondta,
és mondta a nagy meséket.
Tudatlanságom tükrében
egészen elvarázsolt beszéde,
a folytonos szitok, mi vele járt,
tompította eszem s lelkem.
Már rég hozzám nőtt, mint enyv, mikor
elmesélte rólam szóló, szürke álmát,
hogy pompás környezetből elcsalt,
s rángatott sötétbe, engem, ki őt nem ismerte.
Ezután vettem észre, erőm elvette,
s mindent újra és újra elismétel,
önmagát szajkózza rémes nyelve,
s mindent háromszor mond el.
Hozzá háromszoros erő kell,
mert mindent háromszor ismétel
a szűkagyú, önmagát ismétlő,
otromba, utánzó, egóbuzgó ember.
2022. május 3.
Isten-álom
Isten-álom
Éppen ma egy éve,
a hónap idusán, hogy
csendes, esti imám után
lehunytam szemem.
Nyomban álomba merültem,
de mielőtt átléptem világomba,
terád gondoltam vágyakozva,
és átadtam magam szívem ritmusának.
A jól bejáratott végtelen mezőben
találtam lényem, csillagok fényében,
ahol rendre nyugalmam meglelem,
de most ismeretlen égitest elé kerültem.
Izzó gömbök gömbjének
héja volt fekete réteg,
de a sötétséget áthatotta
tisztán ragyogó infrafényed.
Felém sugárzó gondolatrengeteg
szinte összenyomta testetlen
lebegett emberszellemem, melybe
emberi szívem százszor is beleremegett.
Gigantikus óriás voltál, és katartikus,
míg én szerethető porszem, mi neked fontos,
s ekkor vettem észre, hogy kisodródtam
az univerzum peremére, az abszolútum elébe.
Álomnapló: 2021. március 15.
Kelt.: 2022. március 15.
A kereszt
Számomra e szimbólum
soha sem volt egy
vallás jelképe,
amely eleve ferde.
Nekem univerzális
tudatszintek képe ez;
horizontálisan és vertikálisan,
egyszerre létezem.
Szívemben vele
folytonos a kapocs,
teret is jól belátom,
origója egyszerre
kiárasztó és befogadó,
igazságok igazsága,
az abszolút egy.
2022. március 12.