🦉 Merklin Anita blogja
GondolatokTermészetes férfitudatosság
Egy igazi férfi tisztában van a saját identitásával. Van kifejlett karaktere és egyénisége. Ismeri saját magát, nyers valójában, olyannak, amilyen.
Egy igazi férfi ereje az empatikus érzékenységében rejlik, melyet a marsikus energiáival bármikor tetterővé képes transzformálni magában. Lelkében egyszerre van jelen a vénuszi érzékenység és a marsi tűz nemes érzelmekből fakadó, mozgató energetikája. Mindig tudja, mikor mit kell tennie ahhoz, hogy elérje az adott célt, ami életútján tartja, anélkül, hogy közben másokon átgázolna. Életműködése lelkének érzékenységéből indul és tüzességén keresztül a fizikai tettek mezején folytatódik.
Egy igazi férfi nem feltétlenül gyúrja „gladiátorrá” a testét, noha belső értékei érzelmileg és szellemileg éretté, edzetté formálják, és ez a (legalább belső) formálódás és edzés élete végéig vele marad.
Egy igazi férfi tud szeretni. Nem abban a szellemben tölti egész életét, hogy másokkal dacoljon, vagy mások szeretetét lökdösse el magától, visszacsatolva magának azt a tévhitet, hogy Ő ettől erősnek látszik, mert őróla minden lepattan, akárcsak egy erős páncélról. Egy igazi férfit nem érdekli a látszat, mert maga is valódi. Ahogyan szeretete is valódi, amiben nincs helye játszmáknak, időhúzásnak, sem „kártya partyknak.” Tudja, hogy a szeretetnek nem kell tökéletesnek lennie, mert bőven elég, ha az valódi.
Egy igazi férfi ismeri az otthon szentségét és van rá igénye. Nem képtelen, hiszen van róla képe. Számára a „családi tűzhely” fontossága a mindennapok küzdelmében a szerető gondoskodást nyújtó, állandó megnyugvási pont. Minden olyan, mellyel fizikailag épít, legbelső akaraterejéből fakad, s nem rest fizikailag is a dolgokhoz állni. Nem másoktól várja, hogy majd építenek neki, gondolkodnak, és erőlködnek helyette, de ha valamilyen oknál fogva mégis így történik, akkor sem kezeli kirekesztettként a neki szerényen és halkan segítő embertársait, hanem éppen hogy emeli és megbecsüli őket. Nem bújik mások szoknyája vagy nadrágja mögé, és ha az élettől pofont kap, nem tartja oda másik orcáját is. Bármikor kiáll szeretteiért és védelmezi őket, ugyanakkor nem kelt viszályokat, mivel pontosan tudja, mikor van ideje és helye a harcnak.
Egy igazi férfi a benne élő „őskígyó energiát” kézben tartja és uralja, s nem az uralja őt. Nem enged teret magában az ármánynak, romboló kísértéseknek, mivel magas szintű érzelmi-szellemi fejlettsége nem engedi számára, hogy belső tüzével átlépje az isteni normát, az egészséges határokat, mellyel önmagát és maga körül mindent felemészt.
Egy igazi férfira felnéz a szerelme. Mert egy szerelmes nő egy kicsit az önmagából kiárasztó Istenatyai jelleget érzi benne (nem pedig egy tutyimutyi gyereket felnőtt testben, akivel még az édesanyja se tudott mit kezdeni), kinek magjából kiáradó teremtő erőt a szerelmes nő „kelyhébe” fogadja, s kettejük isteni, felemelő szerelmével a szentháromság terét hívják létre az egyszerű, földi fizikai szinten. Egy igazi férfi és egy igazi nő együtt, igaz szerelemben teremtik saját, isteni szentségben megélt, boldog „Szent Gráljukat.” Ettől lesznek ők együtt egy teljes egész, egész-ségben, a teremtő erő állandó jelenlétében.
(Kb. ilyen, ahogy én gondolom… Ami a mai világban persze tudvalevő, hogy már nem létezik, ez a felfogás nagyjából a lovagkorral együtt kihalt, és sajnos az iskolákban sem tanítják, mert magunknak kell újra rájönni, de ha megszívlelnénk, a férfiakban krisztusi szív éledne, és a nők is bölcsen és bátran visszatérhetnének ősi lélekszikrájukhoz, lélekeredetükhöz, elementális tündéri, Istenanyai mivoltjukhoz, és nem lenne patriarchális, férfiközpontú, egocentrikus uralom a világban, hanem szövetségben, egész-ségben működne, amilyennek Isten eredetileg szánta.)
A Pocsolya
Földi evilágban örökös a nyelv virága,
s közös az ős, elsöprő múltunk árnya,
mely az alvók fejét megkoronázza,
de ha csókot lehel bátor szeretet,
eszmélés jő kedves Csipkerózsikára.
S akkor ott van, világlik már a Pocsolya,
melybe ha belelép útkereső erény,
ki messziről úgy látja, felszíne tiszta,
akkor látja, mikor lábáról a sarat lemossa,
mekkora réteg mocsok az ő hazája világa!
Mert a tükörsima, fénylő pocsolya
mozdulatlansága messziről víztiszta,
mélysége mindaddig homályban marad,
amíg nem érinti egy test geometriája,
felfedvén az igazságot, állóvizet megkavarva.
A lélek ereje súgja, ha száz aranycipellő tapossa,
sunyin vigyorgó sáros víznek zűrzavarát okozva,
aranyló erő a mocskot magáról könnyedén lemossa,
de ott rothadó víznek hűlt helye sem marad,
eggyé válik Földanyával, megtisztultan evilág lápja.
2022. március 27.
Ima Istenhez
Kérlek, Istenem, bocsásd meg bűneinket;
hogy eluralkodott körülöttünk a „nem szeretet”,
s mi teremtettük, kitermeltünk „szegény olajembereket”,
hogy kizsákmányoljuk otthont s oltalmat adó bölcsőnket,
s visszaszolgáljuk, kiizzadjuk belőlünk áradó mérgünket.
Keresd a szeretetet, amerre csak lépdelsz vagy repkedsz,
keresd először benned, s minden pirkadatkor megleljed,
s ha bűnös a lelked, felismerd, fejtsd- és jól hámozd meg,
akár keserű, akár édes, először csak ízlelgesd s emlékezz,
békélj meg az emlékkel, békülj ki a te Isteneddel, s magadnak is
bocsásd meg! Ámen.
2020. november 8.
https://telegra.ph/Ima-Istenhez-11-11
Citátum
/II.
Ki folyamatos önigazolást keres
minden vele történtekre mások
személyében, s vele mindenben
önálló döntésekre képtelen, az
nem nőtt fel egészen, s egész
életében csak mutogatás megy
mások személyére, egós sérelmére.
Ki nem szeret, nem érinti meg
semmi sem, csak ha kap kritikát,
erőszaknak éli meg, s ideje elmegy
vélt sérelmének személyi védelmére.
Ne téveszd ezt össze érző szívvel,
érezni szeretne, de belül halott a lelke!
2021. június 20.