Mercurius blogja

Mercurius•  2014. március 24. 20:48

Egy csepp szerelem...

Nyáron kezdődött minden,
Szerelem áradt a levegőben.
A patakok pancsoltak medrükben,
Rómeó Júliát kívánta éppen.

Kinyílt a vörös rózsa,
Beleszállt a méh,
Láttad-e, Aphrodité?
Rómeó kezét tövis nyomta.

Csepp csordult csöpp kezéből,
Áradt könny Júlia szeméből.
Őszre vált az idő,
Rózsaszín szerelem eredő.

Lehullottak a falevelek,
De Cupido nyilai zengtek,
És alfából ómega lett,
Szilvában mag született.

Hó hullott decemberben.
Elveszett a vad románc,
Elsötétült szeretet
Már nem más, mint egy lánc.

Tél végén elszakadt a lánc,
Mely volt egy ellépett tánc.
Tavasszal támadt a mély sánc,
Istenem, adj erőt, nincs már románc.

Én a tenger közepén állok,
Melengetnek a lenge hullámok.
Rómeót csapdossa Júlia,
Létemet ez kettészítja.

Germánok hívnak, menjek már,
Sósav mondja: nátriumot rám!
Rekesz közé szorított a sors,
Németem, kémiám, ti vagytok számomra a bors!

Kérlek, Istenem, Júliát vezesd,
Rómeót tereld, béke szent legyen!
Egyiket se tekerd karóba,
Folyód hajtja életünk malmát.

Nyílnak a virágok, a szép fák,
Szerencs született, áldd szép álmát!
Tulipán nyílik, kardvirág nő,
Legyen béke köztetek: férfi s nő!

Itt vagy lassan, szerelemem,
Germán földre viszel engem.
Másik szerelemem elvarázsolsz:
Hogy szikrázhat a holt?

Mercurius•  2014. február 10. 18:34

Hömbölygő patak

Felhős hegyek tövében
Hömpölygő patak ébred.
Mond csak: mit kezdjek véled?
Gyorsan elszáll a forrongó élet.
Kanyarog a patak balra, jobbra,
Egyszer csak magát elrikkantotta:
Tisztíts, terelj jó meder alá!
Lelkiismeret, te, ki bennem ezt gerjeszted,
S eseményeket meg nem gyorsítasz nekem,
Én velem égető állapotod gyötrő hadi láb!
Segítenék, csak csicsergő kérés szele, szólalj!
Ha nincs rám szükség, légyen úgy, ez másik út!
Kiönt a patak, pocsolyában pampog vize,
Mikor időm lenne rá, embernek nincs hite.
De nem baj, ez már így lészen völgyemben,
Lassan megtalálom magam erdőm tölgyében,
Melynek szemei százszor szépen szeretnek,
Rosszat ellenem életemben nem tettek.
Más majd mordul, ha időmet igényesnek nevezem,
De egyet ne felejts el, sárga sólyom:
A tavaszt már a télben hordom! :)

Mercurius•  2014. január 12. 22:02

Elhalt folyóág

Szürke szél szárnyal szerencsétlenség széléhez,
Folt forrong forró fejem fehér fokain.
Már magány múltbéli magjai megsemmisültek,
De döntöttek dérnek dongó darazsai:
Csöpögő csermely cseppjei csurrantak 'csőcselékhez,
Terveim tavasza téli tengerben ténfereg,
S sólyom sajnos sasként sereglik sors sóhajába.
Kezeim között kulcs kandikált, ki kalitkában keringett,
Viszont világi, vörös veszély vont végéhez,
Emiatt eltört eredmény eszköze előttem.
Uralkodó utálat ugrál utánam, utamat unja,
Hegyfok hűvös hangjaiból hozott helybe Hermész hajója.
Langyos latyak legelészik lent lelkemben,
Gyors gyanakvás gyámoltalanul gyúlt.
Zagyva zúgása zöld zergének,
Jól járul jég 'jelleméhez: juhot játszottak.

Mercurius•  2013. december 26. 21:50

Idén télen

Hideg pára csapja meg arcom,

Mikor ablakot nyitok.
Örökké üldöz harcom,
Mely lassan hoz fagyot.
Jégvirág járkál az üvegen,
S vakmerőség csókol lelken.
Szememben szösszenet lészen,
S jég fogja már is kezem.
Miért? Mit nem láttam meg?
A kályha ontja a meleget,
S simogatja véres lelkemet.
Hó hull az ablak peremére,
Mely eltűnik akarat szerelmére.
Becsukom az ablakot,
S gondolat kézen fog:
Repülj, szállj, meg ne állj,
Nincs baj: nem a szív fáj.
Múlt lángjai akarnak bajt,
Melyet az élet tapasztalattá hajt.

Mercurius•  2013. december 22. 13:33

Néha a temolom is fejre áll

Szereplők:
Marius király: német uralkodó
Dán vadász:Lukrécia testvére
Karolina:Marius felesége, orosz hercegnő
Fő konyhaasszony:Marius nagynénje
Lukrécia: a dán vadász testvére, magyar királyné
Bérgyilkosok:a király elit katonái
Francia dandártábornok
Mária:magyar hírnök
Pityu:magyar kovács
Berta apáca
Miklós barát
Károly: orosz uralkodó
Margit: Károly felesége
Márton kancellár: német kancellár
Albert: egy lovas
A francia király
Pápa
Bonifác: a magyar király
Budai várvédők

(történelmi egyezés a véletlen műve lehet, semmilyen politikai nézetet nem kívánok evvel a művemmel kifejezni)

1.felvonás
1.fejezet
Marius király(belép a kastélyba és lenézően rázendít):Jó napot, házam népe!
Messze van még a nap vége,
Ne tétlenkedjetek!

Dán vadász(bohón): Német uram, Teremtőm!
Fejemre ugrik fejfedőm
S indulok, vár az erdőm!
Feleségem sír utánam,
Szerelem simítja hátam,
De nincs időm, hogy várjam!

Marius király(jókedvűen): Ágybeli dolgokat nem kértem,
Dolgait én megértem.
Bárcsak Karolina várna így,
A bosszúság maradna kinn!
No de menjen, mert puskát fogok,
S felesége fog látni lyukas torkot!
(dán vadász ijedten elszalad)

Karolina: (mérgesen) Jó napot, Marius, hercegem,
Tán nem csak vélem elégedetlen?!
Hozathatok ólom tollat,
S fog teremni hátadon karcolat!
Ön könnyei miatt szálltam magához,
Szavai szívemben nem foltoz!
Sőt!!! Sírok személye után,
Mert értékes személy ez a dán!

Marius király: (üvöltve) Tűnj el, hálátlan asszony,
Ön csak hátamon koszos rongy!
Tagadnálak le, akaszd fel magad,
Ez pillanattól halálom szaváig harag!

Fő konyhaasszony: (hevesen) Maradjon el mindkét bolond,
Fejetekben csak az üresség kong!
Agyatok kereke fordítva forog,
Mikor bármikor ránk törhet sógorod!

Karolina: (sírva) Fogja be száját, unalmas szavalat!
Elhagyom ezt a romhalmazt!!!
Elköltözök Lukréciához, talán segít,
Ez a lét már a sírba visz!
(Mariushoz) Ráküldöm a sógort, ha nem marad,
Étel szájában így tán megakad!
(Becsapja az ajtót maga után és lóval elvágtat)

Marius király: (magabiztosan) Hagyjuk, bolond ez is már,
Mindennap egy igazi férfit lát,
Aki megvesz neki mindent,
S hazugságot kezével hintet.
(kérdően) Szíven szent szava szerint szeretem szerelmem,
Istenem, vajon mit vétettem?

(Belép a tábornok: )
Tábornok: Baj van, nagyságom,
Fogom lelni Ön miatt halálom!
A francia herceg elvitte galambját,
S levágatta galambja haját!
(ijedten felfut a király a tetőtérbe)

Marius király: Nem hazudtál, barátom,
Egy kérdésem: merre vagy vadász?
Te véded országom erdeit,
S nem veszed észre Franciaország hercegeit?
(a király elájul és másnap ébred csak fel)

2.fejezet

Dán vadász: (a szobában szorongatja a király kezét) Uram ,bocsánat,
De elutasítom vádad,
Mert épp egy szavast mértem be,
Ma lövéskor sikítást orrom érzett.

Marius király: (véletlen pofán csapja) Semmi baj, de siessünk!
Mg a határainkhoz odaérhetünk,
Mielőtt baj befogná békém,
S lelkemet övezné kétség.
(Tábornokhoz: ) Toborozz 1001 főt,
Kaszaboljunk francia főt!

(fél napon belül odaérnek a határhoz)
Bérgyilkosok: Látjuk ellenségeid a határnál,
Lőjünk vagy vele holnapig várnál?
Ólomgolyó jól jár a légben,
Fertőzést hoz tiszta, francia vérbe.

Marius király: (cipőjéhez nyúlva rácsap a puskára): A francba, nem akartam,
De tán jól jöhet francia elleni hadba.
(felnéz és könnyes lesz a szeme) Karolinát lőttem le,
Add a puskát, golyót fejem érdemelne!
(a tábornok megakarja akadályozni, de éppenséggel lerántja magával a mélybe a királyt)

Francia dandártábornok: (nevetve) Bolond németek,
Isten vágta le most fejeteket!
(Mutat a határra)
Francia nép, indulás,
Új gyarmatot most láss!
(Lukrécia vágtat eléjük seregével)

Lukrécia: Mi történik itt a fejetlenség tetőfokán?
Halál sok kedvesemet pusztította ám!
(franciához: ) Féreg, te, aki a francia nevet viseli,
Ingedet átkom szava kergeti!
Megbontottad béke barátságos szavát,
Érezd a magyarok elsöprő haragját!
(kardját kirántja a hüvelyből és a franciák felé irányítja)

Magyar nép(kórusban): Táncol kardunk, éled a szívünk,
Franciát kaszabolni merünk!
Duzzad kézben már az erünk,
Párizs menekülni kényszerül!

3.fejezet

(csata után beszél a levegőbe): Lukrécia: Nem hiszem el, meghaltál barátom,
Ne aggódj, franciát sírba találod!
Mit okoz bolond szív,
Ha nincs más út, mint a sír!
Könnyeid a szél fújja immár,
Megyek, mert a nép már vár.

4.fejezet
(Budán 2 nappal később)
Mária(kiabálva): Ma közhírré tétetik németek halála,
A sors magyar győzelmet talála!
Magyarok népe, ünnepeljünk végre,
Francia nép sír és német,
Mi ünneplünk, ugyanakkor temetünk,
Hisz elveszett a németeknek a hírnevük!

Lukrécia: Nyugalom, hírnök!
Nem történt oly baj,
Hisz vagyont én és ország örököl!
Holnap két ország egy lészen!
(feltör egy ördögi kacaj)

Pityu (részegen) : Maradj, drága szívem el már,
Szívem csak érted fáj!
Német csak ne izgasson,
Szájadon béke zárjon!

Berta apáca (pofán vágja a részeget) : Királynéhoz beszélsz, öreg,
Remélem agyad is beleremeg!
Eszed már szőlő szeli szét,
Nem vártam ki ennek a végét...

Miklós barát: Helyes, jól beszél a katolikus keresztyén,
Fejed, barátom, rég látta már fény!
(Fel néz az égbe): Istenem, küldj jelet, hogy segítesz,
Som ember szíve nyugalomra éhes!
(És eleredt az eső, árvíz dúlt Budán.

2.felvonás

1.fejezet
Lukrécia(dühösen) : A fenébe már! Esnek az angyalok könnyei,
Ez tán a balszerencsémet jelentheti!
Mi az, amit elkerültem éppen,
Hogy királyság integet másfelé előnyöm ellenére?
(Miklós baráthoz) Nyergelje fel lovaimat, szolga,
Azt hiszem, németek felé folyik a Volga!

Miklós barát: Rendben, királyné! De figyelj rám,
Nagyon elsöprően süvít az orosz kard ám!
Franciák is odavesztek mégis,
Mikor Napóleontól többet vártam én is.

Berta apáca: Úgy-úgy, barátom,
Egyszer csatatéren talál rám halálom.
Jövök véled, drágalátos királyném,
Addig a gátakon a közemberek az országot védjék!(indulnak kifele a vár udvarába)

Lukrécia: (hevesen) Repülj hintó, repülj immár német felé,
Állj be Berlin kastélya mellé!
(ezzel felnyergelte lovait a hercegné és elindultak Németországba)

2.fejezet
(A berlini kapuk előtt.)

Károly(izgatottan) : Végre eljutottunk ide is, germánföldre,
Ettől bárki kísértésbe jönne!
(szomorúan) : Karolinát a sors ledobta váráról,
Emelt súlyt le szegény válláról.
Miénk lesz ez a föld, csatára készen,
A magyar királynét meg nem értem:
(fordul Margithoz): Szerette húgom, ki kiszolgálta őt,
S vagyon galambja már a magyart illető?

Margit(viccesen) : Kell a hatalom hasztalan Hérának,
Szememben változzon teste békának!
Magyar király tenne ittend rendet,
Tenne felesége ajkára, lelkére csendet!

Márton kancellár(félve) : Bocsánat értekezésük megzavarását,
Viszont figyelve magyarok támadását,
Kérném koronázásra Isten és a pápa áldását!
Uram, most Ön van soron, ha lép,
Vagy a történelembe élni fog, mint egy kép!
Határban a franciák várják a harcot,
Akár hívhatják ellenünk a nagy angolt!
És..
(szól a kűrt, trombita, 1001 magyar támad)

Lukrécia(bátorítóan) : Igyekezz, magyar népe,
Unalomnak ittend vége!
Kard által halljon gyenge szöcske vére,
Lépj az orosz belébe!

Károly(üvöltözve) : Ki kapkod kancellár kezéért, kérem?!
Én Önöktől azért féltem,
Mivel tévesen az reméltem,
Hogy király fog támadni,
S nem ördögi éhes nő, hogy övé legyen a német cím!
De nem mert átgondolni, vigyázni,
Elébe, 100.000 orosz honfi!
(kiadva a parancsot evvel a támadásra)

(harc után)
Berta apáca(halál félelem közepette) : Repül golyó mindenfelé,
Fél sereg orosz terül magyar elé,
S hárman maradtunk a hintóban a hegy tetején,
Ha itt hagytok, völgy, maradok veled én!

Albert(dobbant egyet) : Megőrült hát, drága apáca?
Agyát elnyelte tán egy cápa?
Nem lészen semmi baj,
Vésztervem is van ám, de haj!

Lukrécia(elégedetlenül) : Ez túl kevés, hajtson el innen,
Mert a föld húzza lassan a szívem,
S fejemet a düh tépdesi.
(Bertához)Zárva tartsd szád, egykori Piri!
(Alberthoz): És? Minden vörösben vár reánk,
Tán megoldás a finom farsangi fánk?
Ne gondolkodják gócokról gégéje:
Én feladtam, most mindennek vége!!!
(Egy csattanás hallatszik és a királyné elájul)

3.fejezet

Albert: Indulás, puskapor van a hegyekben,
Sziklatemető költözzön Berlinbe!
(fogy egy pattintott követ és meggyújt egy zsineget)
Gyerünk, gyorsan! Késő hamar lesz,
S a halál figyelmetlenségünkkor jegyet vesz!
(elindulnak)

4.fejezet

(feleszmél induláskor a királyné)
Lukrécia(dühösen): Mit képzelsz, esztelen paraszt?
Hogy uralmam feledt maradsz??
Ellenszegülsz szavamnak
S királyságom lehet martaléka pokolnak
(ledobja Albertot a hintóról)
(Berta apácához): Most vagy soha, kedvesem,
Golyót hasítson kezed által puska élesen!
(elsül a puska és Berlinben mindenki riadtan menekül)

Margit(sírva) : Férjem, halálra küldött a keresztény,
Remélem, meglátott téged a tiszta fény!
(elővesz egy disznólábat és lő)
Mi történik, hisz csak félre lőttem!?
Most látom, hegyek által magunkat megöltem!(felrobbannak a puskaporos hordók)
(mindenkihez) Menekülj, hűséges nép, még van idő,
Mert most lesz testünkből temető!
(Mindenki menekül)

5.fejezet

(a magyar királyné felnyergeli a lovakat)

Lukrécia(félve) : Indulás, szolga, vár már a nép,
Ha nem indulunk, testünk nem marad ép!

Berta apáca: Gyerünk, királyné! Tiéd már a trón,
A többi nép megissza bűneiket, megám!
(fél nép meghalt a völgyben)

3.felvonás
I.fejezet
(Franciaországban ekkor)
A francia király(sejtetősen) : Remeg a föld, felrázza lelkem,
Nem féltem a magyarok kardjaitól sohasem,
Sőt! Sekély sorsunk se engedte,
Hogy repüljünk Kárpátok bércei felé.

Francia dandártábornok(határozottan) : Menjünk német néphez nyerni,
Jó lenne elfoglalni a tél tökéletlen közepéig!
Oroszok ódája ontja a szavát,
Melyben siratja halott hős honját.
Megnyerhetjük még a mérges harcokat,
Húzzuk fel Berlinnél a falakat!

(fél napon belül ott teremnek Berlinnél)
Margit(halál közepette): Szikla szelte szét szerveim,
Elhagytatok és felpofoztatok, szeretteim!
Francia, ki a csiga csendjét hallgatja,
Hidd el, a német király a helyet megátkozta.

A francia király(felnevetve) : Kiszállt belőled a bájos szellem,
Legyőztelek téged, bűnös jellem!
A francia hon ma elfoglalja e területet,
Magyarok, oroszok, németek! Tőlem féljetek!
(csettint egyet és hozzák a koronát)

Márton kancellár: Te lészen a német király,
Mivel nevedért és népedért kiálltál!

Fő konyhaasszony: (örvendezve) Drága franciák, hoztok békét ránk,
Megöltétek a bolond királyt!
Hűséget neked fogunk fogadni,
Indulás a magyarok ellen harcolni!

(Jön a vágtatás, jön a pápa)

Pápa(intően) : Várjatok, eszetlen, hataloméhes népek!
Harc harcot szül és halott halottat hív,
S ha csak a német trónért az ember harcot vív,
Függetlenséget ajánlok néktek!

(kiszáll a magyar király a pápai hintóból)
Bonifác(dühösen):Szentséges Szűz Mária, mi történt itt?
Én lennék a hibás vagy a női személy bajba vitt?!
Nem engedem, hogy történelmet bontsatok, barátom(szól a francia királyhoz),
Békét, boldogságot, beteljesülést kívánok,
Engedelmességgel német királyt választok:
Ne akarj többet, franciák királya,
Jobbat jóért feladni féktelen probléma,
Állítom olasz királyként magyarnak lenni rossz séma,
Mert királyném ellenem fordult.
Igen, ez az én hibám, Isten rám mordult,
Nincs választás, éj egyensúlyban!

A francia király: Rendben, letészem trónom, de győzd le feleséged,
Mert erőd, bölcsességed fordulhat ellened!
(fordul a dandártábornokhoz): Indulás a magyarok ellen,
Változtatunk a zavaros lelken!

2.fejezet
(Budán 2 nappal később)
Budai várvédők: Öntsétek az ólmot a földre,
Puskával lőjétek a királyokat!

Lukrécia(sikítva): Védjétek váramat, népen,
Királyotok fellázadt ellenem!
A franciák nem győzhetnek,
Morált ne feledjetek!
(harc vége fele)
Mária(verselve): A franciák szemei kivágva már,
S olaszokat nem érte még kár!
Ólom nem esik fejükre,
Hanem tapad francia kezére,
S kicsordul a vörös, élénk vére.
Várunk vesztett immár, mivel 7-en maradtunk,
A nyilak a testen áthaladtak.
(2-en maradnak már csak, jön a király a puskájával)

Bonifác(lő kettőt): Vége vérmes csatának,
Elkapott titeket szava a halálnak.

Karolina, Marius király (katonáktól szólva, levéve a ruhát): Élünk népek, élünk,
Csak a támadástól féltünk.
Karolinát nagyanyja ápolni vitte el,
Én meg magam ápoltam testem,
Csak esztelen népek: halottnak véltetek,
Emiatt halt 52000 ember.

Bonifác: Hallelujah, éljetek! Éppen ti kelletek,
Legyetek királyok újra, szent a béke köztetek!
Nincs harag, sem bánat, újra harmónia,
A sötét dalát elhúzta a harmonika.

Mária: Rendbe állt a rend végre,
Egyedül maradtam, még egy életet tölthetek élve.
Történetemnek ezennel vége....