Kiszolgáltatottság ♿

Mikor is érzem ezt igazán ? 

2,5 hónapig a Merekben ki, bejárási, látogatási tilalom volt ez idő alatt hétvégén sem jöttem haza mert nem mehettem volna vissza. 

Eleinte egész jól bírtam viszont egy idő után eléggé belefáradtam abba, hogy minden egyes nap arra kell várnom, hogy valaki ki szedjen az ágyból, mosdó használat, öltözködés és egyéb dolgok. Leginkább akkor éreztem ezt igazán először mikor a semmiből felfáztam és esténként, éjjel, reggel pedig hétvégente elég korán csengetnem kelett a segitőknek azért mert pisilnem kelett.. Hiába vagyok nagyrészt onnálló de bizonyos dolgokban segíteni kell és egyértelmű, hogy várni kell mert többen voltunk de egy idő után elfárad az ember megunja mint ahogyan velem is történt.

Itthon persze egyértelmű nincs ez a családom mindenben segít.

De a családomon kívül fizikailag bárkitől segítséget kérnem egyébként is nehéz és az utóbbi időben ez történt sokszor már megmozdulnom is nehezemre esett.. ilyenkor jönnek a kérdések miért pont én miért abban az időben..

Kb az utolsó 3 hétben ezt éreztem nem egy nap nem kettő hetek..

Nagy nehezen felkeltem mindennap és sokszor csak bámultam magam elé amíg el nem jött az a pont, hogy azt mondjam hazajövök .

Sokan akik onnalóak, egészségesek el sem tudják képzelni ez milyen, sokan elmennek úgy ápolóként ilyen helyre dolgozni, hogy aztán büdös nekik a munka... Nem egy- kettő ilyen személlyel találkoztam az életem során ilyenkor azt szoktam magamban gondolni csak egy napig légy a helyemben.. tudd meg milyen az ha pl leesik valami és nem tudom felvenni, ha elakarok menni valahova de az a hely nem akadálymentes, ha az emberek rád néznek és azért nem állnak, alkalmaznak bárhol mert ott ülök ahol és azt hiszik hülye is vagyok .. az egészséges emberek nyilván nem tudják ezt elképzelni mert amíg nem tapasztalja az ember a saját bőrén sosem fogja megtudni milyen is ez.

Ezektől függetlenül imádok társaságban lenni bulizni és bármi mást mint egy átlagos ember 🙏🏻🥰🥰🥰 következő részben mesélek 🙏🏻♿🥰❤