Melody18 blogja

December 3.-ÁN  volt a fogyatékosággal elő emberek világnapja.. ebben a fogalomban a világ bele érti a mozgáskorlátozott épp elméjű személyeket is.. számomra ez annyira abszurd.. Ha valaki mozgásában korlátozott de épp elméjű attól még nem fogyatékos .. De hát ez a világ mindent egy kalap alá vesz szokták mondani ez a legkönnyebb .. sajnos..

Jó magam kerekesszékes személyként ezt úgy élem meg, hogy elszomorító dolog ez..

Ugyanakkor minden rosszban van valami jó ezért jó a képzelet , álmodozás mindenki annak hiszi magát aminek az adott pillanatban szeretné.

Hiszem, tudom, hogy vannak, lesznek, olyan emberek az életemben akik nem csak a hiányosságaim, hibáim látják..SENKI SEM TÖKÉLETES SŐT NINCS IS TÖKÉLETES DE MINDENKIBEN VAN VALAMI KÜLÖNLEGES !

Ami másnak teljesen természetes, könnyen megoldható általában kerekesszékkel az nem igazán az.

Még te fel tudsz lépni a járdára egy kerekesszékkel nekem körbe kell mennem..

De ami mindennap ugyanúgy zajlik nálam is az a felkelés reggel. Ami a legfontosabb sohasem úgy kelek fel, hogy jaj nem tudok megint egyedül járni jaj ez jaj az.. Nézőpont kérdése igen is tudok járni és hálás vagyok érte még ha segítséggel is.

Boldoggá tud tenni ha reggel csinos ruhába öltözöm egy kis smink.

Sőt mostmár azt sem zokon veszem ha az emberek megbámulnak csak egy ember vagyok aki 4 keréken gurul..

Úgy fogom fel, hogy oha lehet tetszik neki a ruhám vagy a sebesség amivel gurulok, vagy lehet én? Kitudja..

Valamiért meg ragadtam a tekintetét..

Persze én sem vagyok mindig pozitív sőt néha még cikáznak a kérdések a fejemben miért en miért?

De minden pillanatot meg kell élni..

A borús felhők felett mindig kukucskál a nap.🙏🏻

Mikor is érzem ezt igazán ? 

2,5 hónapig a Merekben ki, bejárási, látogatási tilalom volt ez idő alatt hétvégén sem jöttem haza mert nem mehettem volna vissza. 

Eleinte egész jól bírtam viszont egy idő után eléggé belefáradtam abba, hogy minden egyes nap arra kell várnom, hogy valaki ki szedjen az ágyból, mosdó használat, öltözködés és egyéb dolgok. Leginkább akkor éreztem ezt igazán először mikor a semmiből felfáztam és esténként, éjjel, reggel pedig hétvégente elég korán csengetnem kelett a segitőknek azért mert pisilnem kelett.. Hiába vagyok nagyrészt onnálló de bizonyos dolgokban segíteni kell és egyértelmű, hogy várni kell mert többen voltunk de egy idő után elfárad az ember megunja mint ahogyan velem is történt.

Itthon persze egyértelmű nincs ez a családom mindenben segít.

De a családomon kívül fizikailag bárkitől segítséget kérnem egyébként is nehéz és az utóbbi időben ez történt sokszor már megmozdulnom is nehezemre esett.. ilyenkor jönnek a kérdések miért pont én miért abban az időben..

Kb az utolsó 3 hétben ezt éreztem nem egy nap nem kettő hetek..

Nagy nehezen felkeltem mindennap és sokszor csak bámultam magam elé amíg el nem jött az a pont, hogy azt mondjam hazajövök .

Sokan akik onnalóak, egészségesek el sem tudják képzelni ez milyen, sokan elmennek úgy ápolóként ilyen helyre dolgozni, hogy aztán büdös nekik a munka... Nem egy- kettő ilyen személlyel találkoztam az életem során ilyenkor azt szoktam magamban gondolni csak egy napig légy a helyemben.. tudd meg milyen az ha pl leesik valami és nem tudom felvenni, ha elakarok menni valahova de az a hely nem akadálymentes, ha az emberek rád néznek és azért nem állnak, alkalmaznak bárhol mert ott ülök ahol és azt hiszik hülye is vagyok .. az egészséges emberek nyilván nem tudják ezt elképzelni mert amíg nem tapasztalja az ember a saját bőrén sosem fogja megtudni milyen is ez.

Ezektől függetlenül imádok társaságban lenni bulizni és bármi mást mint egy átlagos ember 🙏🏻🥰🥰🥰 következő részben mesélek 🙏🏻♿🥰❤