MOSOLYOK

Melly79•  2018. február 13. 09:13

Lelkem ha olykor mosolyog
mondhatni magára talált.
Hozzá nőttek a verssorok,
s titkon a betűfuttatás.


Az otthonom egy kis szoba
ott élek békét, háborút.
Hangok terelnek el oda
-hol nem kő- párnázott az út.


A mélabú ott súlytalan,
és nap kísér az utamon.
S hogy megelőzzem önmagam,
fatálissá vált tudatom


elmémet újra gombolja.
Levegőt veszek, a harcot
nem adom fel. Létpajzsomra
sorsom festett istenarcot.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

atelk2018. március 10. 21:41

Nagyon tetszik. Köszönöm, hogy olvashattam.

Melly792018. február 13. 16:45

@Mikijozsa: @skary: köszönöm a figyelmet.

skary2018. február 13. 14:19

sikolyok

Mikijozsa2018. február 13. 10:16

"hozzá nőttek a verssorok" ez nagyon jó értelmet ad a versnek
, gratula