Melinda Lehmann

Mel•  2016. június 28. 16:53

Álmok álma,.

Rohanok feléd, felemelsz és körben forogsz velem, hol csak a boldogság szédülése létezik.

Zöld szemeid pillantásával, simogatod lelkem.

Ajkaink egymásra találva, rád oly kiéheyve ízlelem,..

Százszorszépet tépkedve játszol velem: szeret, nem szeret,..

Hallgatjuk a madarak csiripeléséből költött dalt, mely csak nekünk muzsikál.

Patak forrásából, egymást egymás kezébőll itatva, oltjuk szomjunkat.

Mohás kőn megcsúszva, erős karjaiddal mentesz meg,…  talán életem.

Forró ölelésed, melynek oly nagy lángja,  testem égeti.

Patak hideg vizében hült kezeddel, hőtöd égö arcom.

Ó drága pillanat maradj végtelen, csak te vagy az ki engem felhevít.

Behunyt szemekkel, harmatos fűben fekve,  élvezem a nap sugarát,  tudva hogy itt vagy, lágyan érinted kezem.

Karjaidban fekve, érzem, öleléseddel véded álmaim.

Bódító halk sutogásoddal, elringatsz a boldogságban, melytől szemeimben az öröm könnye fénylik.

Felébredek,…  újra csak egy álom,.  érzem  hogy létezel, hogy álmaidban én is ott vagyok.

Megálmodott álom, ezernyi percet várok rád a boldogság patakán, melynek jeges vize, bennem égő vulkánt nem oltsa el.

Ég bennem a vágy ölelésedre, mely bennem pillangókat ébreszt.

Forró csókodra, mely testem elhámozva, vérem  forró vulkánnak teszi.

Bódító szavaid, mely lágy hangal súgod fülembe:

“Megálmodtalak! Álmodban álmomba voltál!

Szóltam, hívtalak, de te nem hallottál, mert az álom hangtalan.

Gyere álmodjunk újra, tegyük össze álmaink,….“

Melinda Lehmann

Mel•  2016. június 18. 04:57

Barátnö

Barátnő,.. mely szép szó!
Mely kellemes érzés rólad hallani,
örömmel téged kimondani!
Jó vicceken, földön hemperegve veled kacagni.
Mikor könnyeimet arcomról törlöd,
szeretettel, megértéssel, bizalommal és hűséggel, teszed!
Nem csak egy biztató szóval, próbálsz lelkembe új erőt tölteni,
ha kell, még bohóc is leszel.
Mikor együtt szenvedünk,
Mikor egyszerre csap le ránk az élet ostora,
együtt vagyunk.
Hol a kalácsos tányért, hol kávéscsészét,
könnyeinkel itatunk.
Disco fényben, együtt rázzuk le testünkről a tehert.
Együtt örülünk egymással, mikor egyikőnk felé,
valaki szép pillantást vet,.
Némely ártatlan kis titok, melyet egymással oszthatunk,
tudva hogy titok marad.
Mindez vagy te, mindez vagyok én,
szeretett, megértő, bizalmas és hüséges  Barátnő.
Melinda Lehmann

Mel•  2016. június 18. 04:53

Uzsonna,.


Paraszt Józska zsebében, kisbicska a kezében.
Kukorica földön, tíz órai harangra hallgatózik magába.
A szatyorbe szalonna, fehér kenyér, uzsonna.
Ding dong tíz óra, kisbicska kinyitva.
Szalonnát és kenyeret, falatokra szeleget.
Ding dong tíz óra, madár látta uzsonna.
Percekben nem csalva, szorgalmassan dolgozva.
Becsületes Józska, megérdemled kenyered.
Ding dong tíz óra,....

Melinda Lehmann

Mel•  2016. június 18. 04:51

Küldtél hozzám

Szélt küldtél hozzám:

Enyhén simogatva rezdíti meg, a fák lombjait,

melyek nekem súgva felolvassák, szerelmes szavaid.

Vízet küldtél hozzám:

Hullámja fehér szikláknak udvarol,

csobogása nekem súgja „szívem csak a tiéd”

Tüzet küldtél hozzám:

Mely bársony melegség börömön,

fellobbanó lángja szívembe égeti neved.

Jeget küldtél nekem:

Ablakomra gyönyörü megdermedt virágot,

kristály szivet varázsolt,

melyben érzelmed dobogását hallom.

Szikrázó napsütést küldtél hozzám:

csalóka délibábban,  hozzám oly közel,

táncolva karjaid kitárva felém,….

Csillagot küldtél hozzám:

Fénye gyengéden álomba ringat.

Küldtél hozzám álmot, melyben láthatlak, hallhatlak, érezhetlek végtelen.

Álmom te vagy, melyben boldogan karjaidban fekhetem,..

Itt vagy,.. újra itt! Velem!

Melinda Lehmann


Mel•  2016. június 18. 03:10

Ringató hullámok

Csendes tenger, mely lágyan ringatod csónakom.
Végtelenséged színes naplementével érintkezik,
melynek fénye, hajamba font fehér orchideákat színezi.
Miközben horizontodban gyönyörködöm,
lágyan ringató csaló hullámoddal, a végtelenségbe viszel,
hol a rádborult ég felhöivel, hullámod egybe folyik.
Habjaid csónakom falát mossák.
Szívem két kezemben tartom eléd,
mosd ki belöle, elérhetetlen álmaim,..
Csobogásodhoz sirályok vijjogása:
mely gyönyörü melódiát játszatok nekem.
Ó gyönyörü sirályok, szálljatok álmaimmal a végtelenségbe,.
Szivem vad verése kihatva rád,
hullámjaidra vihart hozott.
Távolban, holdfényes éjszakában hullámjaid fehér sziklát vernek,
a végtelen végtelenségben, egy elhagyott sziget.
Fehér orchidea koszorú hajamban,
könnyü fehér ruhácskám,
sós vized csorog belölük, marva testem és szemem.
Vad hullámoddal csónakom partnak ütközött,
szikla lábához lágyan fekteted testem.
Óriási hold, ki tenger hullámjait a világ túloldalára csalod,
csald el elérhetetlen álmaim,..
Felnézek rátok, ragyogó csillagok,
álmom hold fényre ültetve,
felkínálom nektek is,..
Melinda Lehmann