Melinda Lehmann

Borult idök

 

Borult idö járja az utat fejünk felett.

Úszó felhök tömege borítsa be a kék eget.

Ki tudja mi lesz sorsunk, ha ilyen borult marad.

Estenem! Bárcsak már kisütnének

a ragyogó napsugarak!

Vetnének ránk ragyogó fényt,

Vakító világosságot vesztve hitt álmaink közá!

Úgy szeretnénk mi is boldogok lenni, mint oly sok emberek!

Úgy szeretnénk mi is tudni mondani,

“Ránk világít a boldogság ragyogó sugara!”

 

Melinda Lehmann

Az élet során

 

Az élet során sok mindent tanultam, árvának lenni büntelen.

Hogyan kell szeretni, kit oly nagyon szeretek elengedni,

hinni a jóban hogy szeretetteim újra vissza jöjjenek.

Mindez hit, félelem vagy szeretet?

Istenem hiszem benned, hiszek a jóban!

Engedd meg nekem,

hogy szeretetteimet félelem nélkül bárhová el merjem engedni.

Bünöztem tudom, talán nagyon is sokat!

Te vagy a jó. a szeretet!

Mond, miért félek ennyire?

Napjaim félelemböl, éjszakáim rémálmakból állnak.

Félelmem talán büneimre válaszod?

Árva germekkoromban meghallgattál!

Megadtad nekem, amire éjjel nappal kértelek!

Családom! Szeretek és szeretve vagyok.

Gyönyörü otthonom.Illatos rózsák a kertemben.

Istenem! Nem akarok félni!

Nem akarom életemet csak félelemmel élni!

Vagy talán ebböl áll a szeretet?

Félek mert szeretek?

 

Melinda Lehmann

Szétszóródva ezer ágra e földön, beszélnek téged.

Születtem valaha én is, benned, veled.

Életem elejétöl tanultalak téged.

Messze tájra elkerülve, alig hallva téged,

félek hogy elfelejtelek.

Az idegenben, bárhol  fülembe csengsz,

utánnad fordulva köszöntelek.

Hazámban élve, hallottalak, beszéltelek.

Életemnek része voltál, nem becsültelek.

Most, mikor ritka vendég vagy fülemben, ajkam hiányol,

némely szót már csak szótárból ismerve, mondhat ki téged.

Anyanyelv, megy gyönyörü szó,

mely fülemben mint zene szól.

Fiatalon tanultam más nyelveket,

reményben  hogy a világot megértsem.

Ma, mikor évtizedek óta ,

mindennapos nyelv nem te vagy, hiányzol!

Újra olvaslak és írlak, ha van kivel,

örömmel beszéllek téged.

Ígérem, mielött e fölet elhagyom,

anyanyelv, újra megtanullak  téged!

Melinda Lehmann

A boldogság viharában,.

 

Emeld arcod az ég felé, és engesd

a napsugárnak lelked megsimítani.

Ha felhö borítsa be az eget, pihentesd  a napsugártól vakított szemed.

Élvezd az esö cseppeket arcodon, mely gyönyörü érzes égett ajkadon!

Hosszú kibontott hajaddal ,

játszhassanak a szélvihar hullámtáncai .

Karjaid kitárva, a forgószél testedet körbe fonva magasba emel,

és ringatva dübörgö ritmusával

magával visz,

az örök boldogságba.

Melinda Lehmann