Melinda Lehmann

Mel•  2016. június 28. 17:42

Tűz,.

Mely forró lángal élsz bennem,

ámbár elsö alkalommal,

kíménytelen elfojtottalak.

Köszönöm hogy égsz nekem,

hogy gyántos lobogó lángod

újra szívemhez tapadt.

Melinda Lehmann

Mel•  2016. június 28. 17:40

Romba dőlt idő,..

Hol kezdődtél, hol múltál?

Gyönyörű emlékek: Virágok, tájak, emberek,…

Csak egy szempillantás,. és tükör képemben idegen szemekbe nézek!

Hol vagy elveszett idő, csak meg akartad  lelkem menteni?

Talán egy másik univerzumban, idegen életnek szereztél örömet?

Elhagytál végleg? Bűnöm bünteted? Bűnöm megbánva, visszajössz?

De hogyan tegyem, hisz emlékeimben nem létezik!

Voltak benne is, szép virágok, tájak, emberek?

Mások emlékeiből napokat, heteket veszel el, tőlem miért hónapokat, éveket?

Gyere vissza hozzám,. ha másképp nem, legalább gondolatban!

Nem adhatod másnak! Vedd tőle vissza!

Fukarságommal újra bűnözöm?

Félnem kell hogy bűneimért, a következő szempillantásom után,  újra évekkel idösebb leszek?

Ez volna életem? Gyönyörű évek, melyeknek vége számomra ismeretlen, és ébredek újra egy idegen újban?

Talán mégis együtt haggyuk e földet el,. 

csak előre mentél és azóta ott, a másvilág kapujában, csak rám vársz?

Talán nem is hiányzol csak azt hiszem, mert behunyt szemekkel éltem?

Romba dölt idö kérlek mond meg nekem, hol vannak eltünt éveim?

Melinda Lehmann

Mel•  2016. június 28. 17:37

Születésnap

Születésnap

mely drága kincs!

Némely ember azt állítja, számára jelentösége nincs.

Ne tartozz közéjük,

hisz minden egyes születésnapod a te életed!

Èlj és légy boldog,

engesd meg és élvezd,

hogy szeretetteid ma veled és téged  ünnepeljenek.

Melinda Lehmann

Mel•  2016. június 28. 17:34

Kitárt ablak

A félhomályban úszó szobát,

ablak szárnyai között,

üde reggeli levegö tölti be

Az erkélyt esö cseppek verik.

A fán madarak csiripelnek.

Mely gyönyörü hang,

bár megtudnám öket érteni!

Vajon azt csiripelik e?

“Mikor tudjuk szárnyainkat újra szétterjeszteni?”

A fa levelei széltöl ostorozva,

esö cseppekkel vadul táncolnak.

Lassan oszlanak a felhök,

helyet adnak a nap sugarainak.

A homály egyre jobban tünve,

melynek helyét fény tölti be.

A madarak egyre hangosabb csiripelése szürödik be.

Szárnyaikat lebegtetve, emelkednek a fény felé.

Hálás vagyok,

hogy mindezt napról napra, újra átélhetem!

Melinda Lehmann

Mel•  2016. június 28. 17:29

Anyám ölében,.

Oly meleg bizalmat adó érzés.

Játszás közben elesve, könyököm és térdem véres.

Megijedve és félve

remegö hangon súgom füledbe

“Anya ne engesd hogy megvarjanak”

Öledbe veszel és kezed gyengéden nyugszik arcomon.

Tested melegsége, szíved dobogása

enyhíti félelmemet.

Fejem melleidre hajtva,

máris érzem homlokomon az ajkadból áradt

meleg leheleted.

Oly számtalan esetben tetted  ezt.

Álltalában csak szeretetböl,

viszont oly sürün mert megpróbáltál

a fájdalmaktól és minden rossztól megmenteni!

Anya hol vagy, itt vagy még velem?

Már nagy vagyok, öledbe nem férek bele.

Anya kérlek végy öledbe mégis,

ígérem ma is jó leszek!

Anya kérlek segíts,

vedd le rólam újra a fájdalmakat, a félelmeket!

Anya félek! Ne engedj el!

Anya kérlek, érezhessem még egyszer

öledben oly sok bizalmat adó

ajkad forró csókját és gyenge kezed 

a már megvisel ráncos arcomon!           Melinda Lehmann