Piszkozatok

Szemem sarkán szarka lába

Mesék csaló búsulása

Ember vagyok, tökéletlen

Lehet bántani.

Akit lehet bántani.

Szívemen mélyén nehéz kövek

Sugdolózó sötét tömeg

Titkaikat rossz versekben

én fecsegem ki.

Így fecsegem ki.

Az szeret kit sose láttam

Akit láttam megutáltam

Beteg vagyok, nincsen doktor

aki meg gyógyít.

Nincs, ki meg gyógyít.

Holnap talán nem itt leszek

Ha itt leszek megpihenek

Nem fogok már soha többet

senkit becsapni.

Magam becsapni.

2022.12.30

Nem kell bizonygatni mennyit érek,

elég csak annyit: élek.

Nem lehetek tőletek
se több, se kevesebb
maradok, amíg maradok...
állandónak
mint idő-hordalékok
mint meddő salak.
Egy kicsi ebből
egy kevés abból
kiraknám magamat szavakból
de folyton a cél előtt
ami elkészült összedől
s tán' sose leszek befejezve.
                    *
Mennyi kavics
mennyi kő
és mind fontos szereplő
ki ezt játszik, ki azt
lehet költő
vagy bunkó paraszt
mindegyik alakít valakit
aki egy atomot arrébb taszít
s jobbik esetben odaveti: "bocsi"
de kizökkent békémből
és kezdhetek mindent előről.

2025.08.20

Múltba merengő mézes álmok hajtnak ki holnap,
a jelen, majd csak felszisszen rajta
s a létezés összes fájdalma
gyönyörré lesz egyetlen mozdulattal...
könnyesen, sajgón,
de, nevetni kész...

Születtünk,
éltünk,
mi kéne még?

2025.08.20

Boldogságaim: üvegszilánkok az úton,
s én mezítelen járok lassan ötven éve már,
vissza nézni néha meg-meg állok,
gyönyörködöm vérem virágán.

2024.03.