Így ismertem meg Őt

Maysa•  2008. június 17. 14:46

Igazából chaten ismerkedtem meg a barátommal. Nem úgy indult ez az egész, mint ami végül lett belőle. Csak beszélgettünk, elég sokáig és elég sokat. Volt miről, hiszen addig mindkettőnknek volt valakije, vagy legalábbis kiszemeltje, azokkal a kapcsolatokkal azonban egyikőnk sem volt teljesen megelégedve. Elmondtuk egymásnak, ami bántott és vigasztaltuk a másikat. Ez nem volt nehéz, néha megesik, hogy egy teljesen idegen embernek könnyebben kiöntjük a szívünket, mint a legjobb barátainknak, hiszen az illető így csak a mi szemszögünkől látja az eseményeket, valószínűleg a mi oldalunkon fog állni, és nekünk akkor épp arra van szükségünk néhány órára, amíg megnyugszunk. Mivel az "alkalmi hallgató" a történetünk más szereplőit nem ismeri, így nem tud saját véleményt mondani, és biztos nem kell azt hallgatnunk, hogy: én megmondtam, igazából a te hibád, vagy valami hasonlót, mert azért valljuk be, az ember ilyet még akkor se hall szívesen, ha tűrhetően érzi magát, nem hogyha még ráadásul a padlón van.

Mi egész jól elbeszélgettünk. Akkoriban én elég sok idióta dolgot csináltam, amiket tényleg nem szívesen osztottam meg még a legjobb barátnőmmel sem, így aztán ha rossz kedvem volt akkor mindig őt hívtam.  Már kezdtem agamban azt mondogatni, hogy ő legjob barátom, de igazából ez nem volt teljesen igaz. Néha esténként elképzeltem, hogy majd egyszer találkozunk, hogy majd megfogom a kezét, vagy legalább a kisujját. Nem gondoltam nagy dolgokra, nem is mertem sokat álmodozni erről, sőt neki sem mondtam el, hogy ilyesmi eszembe jutott... Nem is hittem volna, hogy bármi is lesz ebből. Akkor egyszerűen csak örültem, hogy van valaki, akinek bármit elmondhatok.

Aztán eltelt néhány hónap, úgy alakultaka dolgok, hogy mindketten egyedül maradtunk. Egy este pedig megérkezett a furcsaszerelmi vallomás smsben. Biztos sokan azt gondolják, hogy mese habbal, perszepersze...Én is megkérdezhetném magamtól, hogy vajon normális dolog-e látatlanban elhinni valakinek, hogy szeret, de akkor eszembe sem jutott kételkedni benne, elhittem, mert hasonlóan éreztem én is, sőt olyan volt, mintha már teljesen ismerném őt...

Mindenki azt hiszi, hogy az interneten keresztül nem lehet normálisan ismerkedni, mert ott mindenki csak hazudik, de ez nem igaz, mi sem hazudtunk egymásnak, meg nem próbáltuk másnak beállítan magunkat, mint amik valójában vagyunk és ennek meg is lett az eredménye... Találkoztunk. Én nagyon féltem, hogy mi leszha élőben nem fog tetszeni, vagy ha én nem tetszek neki, de végül kiderült, hogy egyáltalán nem volt okom erre. Olyan volt mintha már nagyon rég ismertük volna a másikat. Megöltetük egymást, kétségkívül életem egyik legcsodálatosabb pillanata volt. Bár sose lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, de arra a napra mindig szívesen fogok emlékezni.... Olyan ez az egés, mint egy tündérmese. Igaz hogy messze lakunk egymástól, de mégis ez a legjobb, ami valaha történt velem. Mint egy varázslat... amit otthon esténként elképzelek, hogy majd ezt meg azt fogjuk csinálni, és hogy milyen jó lesz, minden megtörténik... Sokszor mintha olvasnánk egymás gondolataiban... még ilyen messziről is megérezzük, mikor a másik ránk gondol... Nagyon tetszik ez az érzés, remélem még nagyon sokáig fog tartani... és hogy még nagyon sok olyan első ölelésben lesz részem...:) Boldog vagyok, hogy megismertem őt, és még mindig nagyonnagyon szeretem:)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Maysa2008. október 15. 20:29

Szia!
Hát annak én is örülök, hogy nem vagyok egyedül ilyen téren... de hát nagyon sajnálom, hogy nektek vége lett. O.O Elolvastam a versed is, tetszett, de főleg a az a sor,hogy ''Tested, mely enyémnek otthona'', pedig egy távkapcsolatban ez a leghamisabb, hiszen alig van alkalom rá, hogy lássák egymást. Mi még kitartunk, de nagyon nehéz, most is már lassan két hónapja nem láttuk egymást. Szörnyen rossz. Alig lehet kibírni, ráadásul csomó dolog, például a suli és a szülők csak hátráltatnak minket. Rengetegszer úgy érzem, hogy már jobb lenne, ha inkább szabadok lennénk, de nem mernék elválni tőle, mert iszonyúan szeretem. Valamilyen szinten ez önkínzás, és senki nem mondja nekünk, hogy mennyire irigyel, vagy hogy jajj de jó nekünk, aki nem sajnál az is max. csodálkozik. De mi akartuk így? Ez nem igaz! Nem tehetünk róla, hogy megszerettük egymást! A távolság engem egyébként egyáltalán nem zavarna, talán még örülnék is neki, szeretek buszozni és alapból uatazgatni, és néha egyedül lenni is kifejezetten jó, de ez nem normális, hogy hónapokig csak beszélgetünk, és várjuk a Nagy találkozást, és mindent egy hét alatt kel bepótolni... és olyankor egyszerre akarunk mindent... Néha már azt sem tudom eldönteni, hogy tényleg ismerjük-e egymást vagy csak arra az egy hétre vagy1-2 napra alkalmazkodunk egymáshoz... De akkor sem merném azt mondnani, hogy szakítsunk... Ha viszont mégis így lenne, bár ez köztünk még ez a szó is tabu, de ha bekövetkezne akkor sem felejteném el soha, és biztos hogy nekem is életem egyik legszebb élményeként maradna meg...

SuperJoe2008. október 13. 22:25

Szia!

Ez velem is megtörtént..néha mintha a saját szavaim csengenének vissza az írásodból. Internet-Találkozás-Beszélgetés-Szerelem ...Közötte persze rengeteg dolog. Egyikünk sem párt keresett, csak egymásra akadtunk, és már az elején éreztük hogy ez amilyen furcsa, legalább annyira különleges is...
Nem hittünk a net-szerelemben, de megesett...több mint 200km...több tucat Mb mentett beszélgetés...sok óra telefonon suttogott -Szeretlek...
És alig vártuk h lássuk egymást, mire odáig jutottunk mindent tuni véltünk a másikról, és gyönyörű volt az egész...tündérmese...Forevőrláv...
szinte semmi időm nem volt a nyáron verset írni, meg ihletem se nagyon, de neki megtettem...Szerelmemnek, Krisztának címmel olvashatod is itt a vallomásom...
Aztán vége lett...2hete..és most itt állok a kusza rímeimmel tanácstalanul...Na nem panaszkodni akarok, csak kíváncsiskodni, nektek tart még? Remélem igen...
Mindenesetre életem egyik legszebb élményeként tartom számon a dolgot, és az is jólesik, hogy nem csak velem esett meg valami olyasmi, amiben soha nem hittem azelőtt...