A valódi érték...

Régebben az írásaimban a "mindenséget" próbáltam megragadni, egyetlen versbe belefogalmazni az egész univerzumot, a világot, az összes megfoghatatlan érzelmet, a végtelen időt. Azt hittem ez komoly dolog. A saját botladozó életemet meg sem akartam említeni. Azóta rájöttem, hogy minden, aminek értelme van, benne van az én ügyetlen kis létemben, a mindennapjaimban; megtanultam, hogy az örökkévalóságot nem a világűrben kell keresni, mert ott számomra semmi nincs, csak a kimeríthetetlen üresség, hanem nagyon is a kis bolygónkon kell kutakodni. Ezentúl, ha a mindenséget akarom megragadni, akkor megölelem a barátaimat, és ez már tényleg komoly dolog...