Pampafű-diskurzus

Barukarak•  2023. január 23. 21:20  •  olvasva: 13


Valahol és az ott között, a keleti partvidék nagy mezőin, ahol a nyári nap sugarai először bukkannak fel a horizonton, ahol a szél is inkább szellőnek mondható, s ahol az emberek is megértőbbek, éltek nagy nyugalomban a vidék dicső szépségei, a pampafüvek. Kis- és nagy csoportban, apró szegleteken, és egy nagy mezőt is befedve billegették jobbra-balra óriás, díszes fejüket, ahogy a szellő táncoltatta azokat. Épp reggel lehetett, mivel a napsugarak első pálcái törték fel a sötétség páncéljat, s nyújtóztak el olyan nagyon, mint egy jól kialudt gyerek az ágyon. A vidék lassan-komótosan fölébredt. A rizsföldeken a hosszúnyakú daruk keresgették a reggeli békaadagjukat. Tücskök ciripeltek egy ősi sírkertben, s a lágy szellő elkezdte komponálását a pampafű-mező felett, azok pedig belekezdtek a mindennapi bólog...

-Hé, pszt! .... Hahó, hallasz!? - szólított meg egy fiatal pampafűsarj egy mellette ide-oda bólogató nagy pampafüvet. Az csak lenézett a sarjra. S látta, hogy az még túl fiatal volt, így nem nagy ügyet fordított rá. Ugyan, mit akarhat tőle egy ilyen kis ügyetlen....

-Igen, te! Ide tudnál figyelni egy picit?- szólította meg ismét a fiatal az idősebbet. 

A tapasztalt pampafű, ha lettek volna szemei, biztos, hogy forgatta volna azokat. Azonban belátta, hogy nem tudja levakarni magáról a frissen nőt túlbuzgót...

-Tessék? Hozzám szólsz? - kérdezte fölényes hangnemben a tapasztalt pampafű a kis sarjat, mintha mindidáig nem volt volna benne biztos, hogy őt szólogatták már egy ideje. 

-Igen, hozzád szóltam. Csak lehet, a nagy bólogatás közepette nem hallottál- piszkálódott a fiatal. 

-A hallásommal nincs gond- vágta rá a tapasztalt. De már ha itt tartunk, mit akarsz? -kérdezte. Igyekezz a válasszal, mert oda kell figyelnem a szellő dallamára! - szólította fel a fiatalt, s közben a nagy díszes tapasztalt feje ide-oda himbálózott. 

- Egy kérdésem lenne, s pont ezzel kapcsolatban. Miért kell nekünk folyton-folyvást a szellő komponálására ide-oda billegni? 

- Tudod, ez így van rendjén. Ne kérdezd a miértjét. Ez a mi feladatunk. Ebből fakad a mi szépségünk. Mindig azt mondják az emberek, mikor elmennek mellettünk, hogy hullámzunk, mint a tenger. Csak mi valamivel szebben. 

- És mi lenne, ha megszakadna ez a folyamat?- kérdezte a fiatal, majd folytatta- Mi történne, ha valaki úgy gondolná, hogy többet nem fog bólogatni?

-Az eszedbe se jusson! A szél nem szereti azt, aki nem bólogat- förmedt rá a tapasztalt- hallottam, hogy egyszer valamikor régen volt olyan, aki nem bólogatott. A szél olyan dühös lett rá, hogy össze-vissza törte nádszál testét. Nem is élt sokáig a szerencsétlen -zárta le rémisztő történetét. 

- Szóval a szél nem is olyan barátságos... S mi pedig félelemből járjuk táncunk, amíg el nem száradunk- eszmélt föl a fiatal sarj, s érezte ma is egy arasszal magasabb lett, s tapasztaltabb. 

-Nőjj föl, hamar! Ilyen a világ. Pár nap és te is olyan magas leszel, hogy táncolhass- zárta le végleg a pampafű-diskurzust az öreg. 

S a fiatal pampafű valóban pár nap alatt a nagyok sorába nőtte be magát, s minden nap járta a szellőtáncát a többiekkel. Mikor egy mellette lévő fiatal sarj megszólította: 

-Hé, pszt! Hahó....hallasz?!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom