Martinovics BloG

Nézem, hogy csöpög az olvadó jégcsap .

Épp a harmincharmadikat számolom.

Pont ilyen idősnek kellene lennem,

hogy végre valaki is komolyan vegyen. 

És csöpög tovább, kisebb tócsát

alkot a csöpögés. Már nincs hely, ahová

elszivároghatna. Csak gyűlik, és gyűlik. 

Szerintem egyszer el fogja önteni az egész udvart. 

Vagyis úgy hiszem. A tapasztalat íratja velem ezt a gondolatot. 

És akkor söpreni fog mindent. És végre nem lesz tövis

a kerítés mellett. És a gaz is elfolyik a hátsó kerti patakban. 

És mindent olyan tisztára fog mosni a sodró víz... 

A tavasz első napsugarával újra fog hajtani a hóvirág. 

A jácintok lila rétet hímeznek majd a kertben. 

A kerítés mellett bazsarózsa nyílik a magasba büszkén. 

A patakparton ibolyák díszelegnek majd.

Semmim se lesz, mégis egy világ kel életre bennem.

S újra boldog leszek. Nagyon boldog.