Szabadságról

A hatások alól kivonni magamat nem tudtam. Mert meg kell, és át kell élni a hatások hogyan eszkalálódnak. A közös halmaz elmosódva dereng bennem, mint amikor a távlatra köd telepszik. Mi a valóság? Mert mindig is szabad akartam lenni,  s  mégis börtönömben élek itt. Igen, mert a valósághoz való viszonyomat nem ember, nem társadalmi intézmény formálja. És mégis. Ki-hogyan hatott, s  töltötte meg lelkemet, tudatomat és formálta személyiségemet? Népbe, származásba, osztályba soroltan, polcra tehetővé váltan élni nem elég. 
  Nem csupán háromdimenziós síkon mozgó  részlet vagyok. Kapukat találni és átlépni rajtuk nem dogma és törvények kérdése. 
Viszonyomat nem találom másként élhetőnek és jónak, csak mint a fordított homokóra, melyen kapukon át pereg az időtlen tartalma valahonnan.