Maddox blogja

Mit keresel?
Zene szól valahol a szívemben,azt keresem.
- Miért?
Mert keserűen alszom el, de azt nem ölelem magamhoz.
- Van elképzelésed a jövődet illetően?
Van és közben nincs, addig amíg szabad nem leszek.
- Ezzel azt mondod szabadnak kell lenned ahhoz hogy jövőképed legyen,
miért nem vagy szabad, mitől válhatnál szabaddá?
Látszólag szabad vagyok, van családom és munkahelyem,van hol élnem, van mit ennem. Mégis a kötelességek, szokások, - szóval - az élet apró és sokrétű törvényei lehangolttá és unalmassá tették a hétköznapjaimat. A díszlettel különösen nincs bajom... Arra vagy kíváncsi mitől válhatnék szabaddá igaz?
- Igen
Nem körülmény, nem élmény, nem esemény amelyektől szabaddá válhatnék. Vagyis részben igen, de mint a homok kifolyna kezeim közül. Börtönömben kell szabadságomra találnom.
Mert úgy érzem a szabadságot keresni és megtalálni ugyanazt jelenti. Rám talál mert én hívom őt, mert lényemmel vágyakozom rá. 

A hatások alól kivonni magamat nem tudtam. Mert meg kell, és át kell élni a hatások hogyan eszkalálódnak. A közös halmaz elmosódva dereng bennem, mint amikor a távlatra köd telepszik. Mi a valóság? Mert mindig is szabad akartam lenni,  s  mégis börtönömben élek itt. Igen, mert a valósághoz való viszonyomat nem ember, nem társadalmi intézmény formálja. És mégis. Ki-hogyan hatott, s  töltötte meg lelkemet, tudatomat és formálta személyiségemet? Népbe, származásba, osztályba soroltan, polcra tehetővé váltan élni nem elég. 
  Nem csupán háromdimenziós síkon mozgó  részlet vagyok. Kapukat találni és átlépni rajtuk nem dogma és törvények kérdése. 
Viszonyomat nem találom másként élhetőnek és jónak, csak mint a fordított homokóra, melyen kapukon át pereg az időtlen tartalma valahonnan.