Végszó

Foszlány és Inferno VÉGE.

Végszó

Fejben és lélekben is zűrzavar.Mégis ez a legkisebb baj, a középiskolás életben.A gyerekek, akár az időzített bomba, sőt.Ha valaki még el is nyomja magában azt a kitörni készülő fenevadat.Kirekesztettek, elnyomottak ezek, kik szociálisan nem tudnak helytállni egy ilyen durva közegben.De ez nem az ő hibájuk feltétlen, számolni kell rengetek külsős befolyással is.Az otthon nehéz terhei alól szabadulni kívánó kamasz gyerek, akin meglátszanak a gyengeségek.Látjuk mindnyájan, de mégse teszünk semmit.Elzárja magában a rosszat, de csak többet kap.Külső, pénz, ki az aktuális “menő”.Persze a belső érték veszett fogalom.Akár az empátia.Van de csak akkor éled fel bennünk, amikor jónak kell tűnnünk.Az iskolai zaklatások nem hagynak alá.Bizony-bizony ezeket is elzárja magában.Egyre csak gyülemlik benne a feszültség, és hiába is látják a többiek.Még jobban, csak azért is.Mutassuk meg ki a felső rendű.Hiszen ettől valakik leszünk.Nagy és hatalmas emberek.Viszont a külső, az bizony számít.Vele bezzeg senki se törődik, esetleg megkapja a rutin választ.Legyél erős.De bárcsak ilyen könnyen menne ez, ilyenkor pedig elkél a segítség.Segíteni kell hiszen ez az a kor, amikor fejlődik minden.Javítható, és teljesen rombolható.Mai világunkban pedig csakis kizárólag rombolunk.Így a gyerekek is, és a személyiség velük együtt.Viszont ez az említett fenevad, kitörhet egyszer.Ebben a tempóban ki is fog.Akkor pedig mind bánni fogjuk.A tanár aki csak, játszotta a pedagógust hogy kapja a fizetését, és birka számba vette az előtte ülő, diákjait.Magaztosnak hitt diákok, akik csak eltaposni tudták az ilyet, hiszen könnyebb ezt művelni, mint egy sérült társukon segíteni.Ekkor pedig csak sikolyt, kínt, gyötrelmet, és kik elnyomva tartották kegyelemért eskedeznek.Ezt fogjuk látni.A poklot, amint eljön hozzánk, és benne pusztulunk.