Vállamon

 

Vállamon

Van valami, ami nyomja a vállamat, nagyon neheztel. Folyamatosan rángatom a testem minden apró porcikáját,  de folyton marad. Azon is elgondolkodtam,  hogy lehet, én táplálom. Megtalálta magának a tökéletes földi párt, akin élhet nyugodtan. Gyötrelmeim tárháza bőven túlteljesít az elvárásain, amolyan beteg kapcsolat alakult ki köztünk az évek során. Mondhatni egy abszurd beteg szerelem. Ő belőlem él, hús-vér testemből, én pedig az éjsötét erejéből. Bizony, nem mindig ismertük egymást. Gyerekkoromban fel sem tűnt, lehet, akkor még nem is én voltam a gazdája. Az életem közepe felé ismerhettem meg. Akkor kezdett felém kacsingatni a vérben ázó szemeivel.

Rossz.

Egyenlő az életemmel, szinte végigkísérte eddig. Ez neki tetszhetett, csak nem ismerte a személyem. Ezért csak néha látogatott meg. És én bezzeg, még mindig nem tudtam róla, hogy ő létezik, és engem figyel.  Ahogy teltek-múltak az évek, sok jó is megtörtént velem. Új emberek, helyek, ismerősök, bulik, a nagybetűs élet. Olyankor nem éreztem a jelenlétét. Szerintem mérges lehetett rám, mit is képzelhetek magamról. Volt egy pillanat… Egy meghatározó pillanat, amikor csak feküdtem. Nem tudtam kilátni magamból. Csak én voltam, négy fal és egy ágy.

Ekkor eljött a pillanat. Áthágva mindenen  repült felém. Arcán torz mosoly formálódott,  míg engem nézett, vére kigyúlt, szemén látszott a vadászösztön. Engem akar és elkap, a gazdájává tesz! Én pedig nem menekültem. Tárt karokkal vártam az új vendéget. Tudtam, hogy összefonódott a sorsunk. Egy év sem kellett, hogy elteljen és jóllakott belőlem. Tovább is állhatott volna, ha akar, mégsem tette. Ezt a mély emberi gyűlöletet nem látta másban. És mindenhova együtt mentünk. A városba, barátaimhoz, szórakozni. Megtanult velem élni. De kísért, van, amikor előjön a fajtája, énje, és akkor nem kímél.

Előrángat belőlem minden rossz  gondolatot. Befolyásol, hogy  adjam át magam neki. Hiszen így működünk.

Ő megszokta, hogy ilyet tehet velem, ha akarja, és  ez  kielégíti. Én pedig engedem, hogy rajtam éljen, velem együtt. Évek óta nem ereszt. Karmai ironikus módon belenőttek a testembe ,  így nem is szabadulhatnék.

Egy nehéz súlyként fogom fel a vállamon. Ő az én kis démonom.