Menekülés

Valóságból a virtuális térbe, ez a megszokott képlet. Korunkra jellemzővé vált már, a terek közti mély hasadásba való zuhanás. Gyakran igazinak találja, szürreálisan túl tolt virtuális énjét. A kommunikácóra alkalmas képességünkből nem sok marad. Egyre nagyobb rosszabodó tendenciát mutatunk mi is, a következő kor generációiról szó se essék. Menedéket nyújtanak a különfajta felületek. Akár egy Instagramm modell is lehet a személy, kaja blogger vagy egy hatalmas művész lélek kiben oly sok tinédzser kori fájdalom halmozódott fel. Melytől egyedivé válik. Hiszen mindenki egyedi szeretne lenni nem?

Különbözni az osztálytársaktól, barátoktól. Mindenkitől. Egy saját teret akarunk kialakítani, viszont csak egyel többen leszünk minden egyes “egyedi” személlyel. Mivel minden sablonon alapul. Szeretjük azt hinni hogy tényleg azok vagyunk, vigaszt nyújt. Könnyebb lesz a lelkünk tőle. Félre értés ne legyen. Mindig akadnak gyöngyszemek akik ténylegesen ki lógnak a sorból. Valamilyen hihetetlenül jó, vagy éppenséggel egy tragikusan nagy pofonnak köszönhetően. Melyet az élet személyesen osztott ki.

A tömeg csak bővül, depresszió, szerelem, öngyilkosság. Ezekből merítenek az emberek. Fájdalmukkal akarnak kitűnni. Vagyis pontosabban fájdalommal eljátszott szerepükkel. Bele bolondultak a szürkeségbe, kell a figyelem rám nézzen minden szem a Földön! Egy valamiről tényleg megfeletkeznek, és nem tudnak különbséget tenni aközött ha valakinek tényleg problémája van. Aki tényleg ki ontotta az életét, egy olyan indok miatt melyen segíteni lehetett volna.

De azt hittük mind, hogy ő is csak egy plusz akar lenni, aki ki tűnik a tömegből. Nem segített senki. A világ nem rájuk figyel. Képmutatás csak úgy tombol és rombol. Fiatalok akik az érett felnőttet játsszák, holott a szülői támogatástól nem tudnak elszakadni. Nem figyelünk, mindenki azt tesz amit akar. Valami baj van..Ki ölték az egyediséget, mintha a fogalom eltűnt volna. Hanyatlásnak indultak az emberek, magukat a problémákat se veszi senki valósnak. Homokba dugják a fejüket. Jó lesz az, majd elmúlik tovább gördül. Nos valakinél nem...

Egy pofon kell a világnak és az embereknek, hogy ki másszanak ebből a mocsokból amit teremtettek. Szembe nézni a problémával, nem hisztériázni és tovább zavarni másra. Segíteni azokon, akikre ezt a szemetet rá zúdították. Mint birkák a vágóhídra úgy menetel mindenki a problémák elől, és adódnak belőle a hatalmas bajok. Az ember egyszer élheti az életét. Tűnj ki a tömegből és legyél ember!

Segíts!!