Marky blogja

Novella
Marky•  2019. március 12. 21:16

Végszó

Foszlány és Inferno VÉGE.

Végszó

Fejben és lélekben is zűrzavar.Mégis ez a legkisebb baj, a középiskolás életben.A gyerekek, akár az időzített bomba, sőt.Ha valaki még el is nyomja magában azt a kitörni készülő fenevadat.Kirekesztettek, elnyomottak ezek, kik szociálisan nem tudnak helytállni egy ilyen durva közegben.De ez nem az ő hibájuk feltétlen, számolni kell rengetek külsős befolyással is.Az otthon nehéz terhei alól szabadulni kívánó kamasz gyerek, akin meglátszanak a gyengeségek.Látjuk mindnyájan, de mégse teszünk semmit.Elzárja magában a rosszat, de csak többet kap.Külső, pénz, ki az aktuális “menő”.Persze a belső érték veszett fogalom.Akár az empátia.Van de csak akkor éled fel bennünk, amikor jónak kell tűnnünk.Az iskolai zaklatások nem hagynak alá.Bizony-bizony ezeket is elzárja magában.Egyre csak gyülemlik benne a feszültség, és hiába is látják a többiek.Még jobban, csak azért is.Mutassuk meg ki a felső rendű.Hiszen ettől valakik leszünk.Nagy és hatalmas emberek.Viszont a külső, az bizony számít.Vele bezzeg senki se törődik, esetleg megkapja a rutin választ.Legyél erős.De bárcsak ilyen könnyen menne ez, ilyenkor pedig elkél a segítség.Segíteni kell hiszen ez az a kor, amikor fejlődik minden.Javítható, és teljesen rombolható.Mai világunkban pedig csakis kizárólag rombolunk.Így a gyerekek is, és a személyiség velük együtt.Viszont ez az említett fenevad, kitörhet egyszer.Ebben a tempóban ki is fog.Akkor pedig mind bánni fogjuk.A tanár aki csak, játszotta a pedagógust hogy kapja a fizetését, és birka számba vette az előtte ülő, diákjait.Magaztosnak hitt diákok, akik csak eltaposni tudták az ilyet, hiszen könnyebb ezt művelni, mint egy sérült társukon segíteni.Ekkor pedig csak sikolyt, kínt, gyötrelmet, és kik elnyomva tartották kegyelemért eskedeznek.Ezt fogjuk látni.A poklot, amint eljön hozzánk, és benne pusztulunk.


Marky•  2019. február 26. 20:41

Inferno

Foszlány folytatása.


Inferno

Az órákat tartják, a folyosók üresek, a termek telis tele ártatlan, mégis sötéten fortyogó lelkekkel.Rója a sétákat az iskolában, van ideje.Oly fájó, sőt nem régi emlékei csak törnek fel.Minden egyes terem előtt, megáll és betekint.Az újbéli megaláztatás paranoijája, tartja fogságban.Nem szép, nem jók a ruhái, nincs elég pénze.Okok melyeket könnyedén rá vetettek, diáktársai.Arra senki sem gondolt, hogy egy sebzett lelkü, forrongó fiatalnak ez hatalmas stressz.Folyosói túrájával nem, hagyott fel.Lepusztult kattogó neonlámpák csöveiről, vissza verődő fény megtörik a kezében lévő tárgyon.A pokol eljő, nem vár.Saját kezűleg teremti meg, egy középiskolában.Hol is máshol.Sétája abba marad, utolsó óra zajlik.Pár perc, és mehetnek haza, az otthon melegébe, biztonságba.Útja végéhez ért.Kopog majd belép, a hatos terembe.Gúnyolódva de megkezdik.Hol voltál eddig te gyökér?Nem látod hány óra, maradtál volna otthon sírni.Az osztály nevet.Diákunk meghasad.Eltelt egy perc.Ajtó kulcsot ellopja az asztalról, ajtó zárul.Tanárnőjük meghökkenve nézi mi a történik.Mire megszólalna hogy hasra, csak a durranások hallhatóak.Eltelt a következő perc.Ablakon keresztül menekül aki tud.Fő tettesek a földön hevernek, ki holtan, ki sebesülten.Odalépve mélyen szemükbe néz, kik túlélték ezt a hirtelen, traumát.Maradékkal bevégzi munkáját.Érzi magán hogy könnyü, tudja hogy megpecsételődött a sorsa, amíg csak él eme Földön.Mégis, megszűntette ami ide vezette, elégtételt vett azoktól, akik a legszebb éveit egy földi pokollá tették.Sőt ezentúl, az életét is.Az utolsó perc is eltelik.Kicsöngetnek.Fekete könnyeivel, megkönnyezi akik bentmaradtak.Sziréna hangja egyre csak erősebb, és érzi..hogy lezárult mindene.Szabadon.

Marky•  2019. február 20. 22:30

Foszlány

Akár egy sarokba szorított vad, küzd önmaga ellen. Hova tovább? Mi legyen? Ő sem tudja.. Torkát maró, húst szaggató érzés mely elönti testét. A zavarodottság maximális szintjét mutatja. Démonok kiket rég lezárt magában, eltemette legbelül, nincs többé.Mégis mintha valami feltörni készülne benne.Nem tud menekülni a gondolattól.Megtegyem ne tegyem, forog fejében a szó.Négy fal között résnyire, szitál be kintről a napsugár.Épp hogy, csak be lopja magát néhány foszlány.Redőnye s mint oly sok más a szobában, kosszal borított.Semmivel sem törődik.Gyötrődve az ágyon, tengernyi érzés és mind csak csapong.Középiskolásként máshogy is tölthetné a napját, de nem,valami nem engedi.Még pedig az emberek.Az a sok gonosz ember, ki eltorzította mivoltom.Menj be órára, krétás szivacs az arcba…Elsétálni a folyosón, felér egy háborús övezettel, hol rossz szavak áradatával terrorban tartják gyenge lelkem.Egy nap vége, és egy másik kezdődik.Ugyan az, akár egy mókuskerék melyben rabként vagyok bezárva, generációm különce ként.Segítség, az egyetlen mondat amit senki sem hall meg.Ezt az egyet nem.Ágyából lassan felkel, pár stresszoldó üvegcse ki kandikál párnája alól.Mámorító állapotban köröz a szobában, le és fel.Fejét elárasztja a sok gondolat.Szinte már eufórikus érzésre változik át, az a kín mely ott lakozik.Célba veszi kis szekrényén, a második fiókját.Markol rajta rendesen, nem tétovázik.Nézi és nézi szüntelen.Megtegyem, ne tegyem.Megteszem, jutott döntésre.Elrakja övébe, de csak kéznél legyen, hosszas sétára indul.Megérkezik a helyszínre.Tébolyult mosollyal sétál a bejárat felé.Övéhez nyúlva, előveszi és besétál az objektumba.Elégtételt vesz, szörnyeteg diáktársaitól.

Marky•  2018. szeptember 6. 20:33

Éjszakai rettegés.

*Hajnali 3 óra


A holdból kicsapongó vörös fényáradat beteríti az emígy is sötét égboltot,a háttérben baglyok erős huhogása hallható.A macskaköves járdán egy ember tűnik fel,félrészegen baktat  keresve az otthonát.A férfit folyamatos rossz érzés és szorongás fogja el de lehet csak az alkohol teszi ezt vele.Szél feltámad és lépésről lépésre erősebben fúj,mintha kicsit tartana valamitől de ezt is az italozásra fogja.Nehezen a háza utcájába fordul remélve majdcsak hazajut, a háttérben nagyon halk kopogás hallható mintha léptek lennének vagy csak levert valamit a szél.Házától már csak pár háztömb választja el.A léptek hangjai egyre jobban erősödnek.Már csak egy háztömb és otthon van,gondolja magába,ekkor egy kéz megfogja a bal vállát hátulról és félelem uralkodik el rajta mire fejét hátrafordítaná hogy megpillantja ki az,egy meleg szúró érzés fogja el a háta közepébe,patakokban folyik a vér egy tátongó sebből.A kés földre hull majd a léptek hangjai felerősödnek és átalakul futás hangjává.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom