Marky blogja

Novella
Marky•  2019. április 23. 21:40

Eltemetve

Eltemetve

Én és a gondolataim, senki más. Harc önmagammal szemben, életem értékelése. Hová jutottam, mi vezetett ide. Egy hosszú küzdelem van kilátásban. Rá sem eszméltem hogy mi zajlik körülöttem. Csak folytatom a csatát, jó és rossz megszűnik létezni. Egymagam nézek szembe a vaddal.

-          Hibák vajon, amiket eddigi életem során ejtettem?

-          Rossz voltam az emberekkel, a hozzám tartozókkal?

Hatalmas ütésekként zúdítja rám a kérdéseket, a gondolat. Nem is szándékozik kímélni, most már úgy is késő lenne. Akár egy álom amiből nem tudok felébredni, el lettem zárva. Testemet nem bírom rá venni a mozdulásra. Inkább küzdök tovább, még meg nem békélek. Mondjuk az a legfőbb baj, hogy már egy áldott hete csak küzdök, és az egyetlen aki szóba tud állni velem még mindig csak én vagyok. Lassan viszont mintha éreznék valamit, kicsit mintha törne. Első érzésem mi más is lenne mint fájdalom. Hátam tájékán szögel a fájdalom, mintha valami keményen feküdnék. Olyan mint egy korhadt deszka.

-          Eltemettek..? Ugye nem haltam meg..?

De lélegzem, kizárt hogy már jött volna értem a végzet. Levegő lett a második amit érzéseim közé sorolhattam. Azt sem tudom hogy a szemem álomra derült, vagy elvesztettem szemem világát. A kezeim, mintha valami jelt adnának, pár centire félre tudom mozdítani őket. Ennyi is volt az örömöm. Olyan mintha nem engedne valami tovább.

-          Tán csak nincs oldalt is valami deszka ami nem enged tovább?

Egyre biztosabb hogy halott vagyok. Mindeközben a harc befejeződött. Úgy néz ki megbékéltem magammal, viszont mégis olyan mint egy kirándulás a purgatóriumban. Egyszerűen csak úgy vagyok. A fülem végre valahára, hallok némi nagyon halk zajt néha. Kopogások azok, biztosan a sír ásóm hangja, kicsit pihen az ásás közben. De nem biztos, hiszen napok óta hallom ezt, megadott idő közönként.

A lábam érzem néha megmozdul. Nem bírom fel emelni, egyszerűen nem. Vagy a test, vagy a koporsó nem engedi. Eltemettek, igen ez az egyetlen magyarázat miért nem bírok semmit. Pár nap elteltével csoda történt. Kinyílt a szemem.

-          Végre valahára!

Kiáltottam fel magamban. Szemhéjam mozgásnak indult, engedt az akaratomnak. De kárnak is kaptam vissza látásom. Szembe kellett néznem a valósággal. Nem a föld alatt feküdtem, és nem is vett körbe semmilyen deszka.

Egy fehér szobát láttam, és ami testem kordában tartotta az saját magam voltam. Egy ágyhoz láncolva, csövek nőttek ki karomból, lábam támaszban. A kopogás egy rohanó orvosé volt, ki folyton a szobámat járta. Szemem inkább álomra zártam, és rá eszméltem. Ez... az én földi koporsóm.

Marky•  2019. március 12. 21:16

Végszó

Foszlány és Inferno VÉGE.

Végszó

Fejben és lélekben is zűrzavar.Mégis ez a legkisebb baj, a középiskolás életben.A gyerekek, akár az időzített bomba, sőt.Ha valaki még el is nyomja magában azt a kitörni készülő fenevadat.Kirekesztettek, elnyomottak ezek, kik szociálisan nem tudnak helytállni egy ilyen durva közegben.De ez nem az ő hibájuk feltétlen, számolni kell rengetek külsős befolyással is.Az otthon nehéz terhei alól szabadulni kívánó kamasz gyerek, akin meglátszanak a gyengeségek.Látjuk mindnyájan, de mégse teszünk semmit.Elzárja magában a rosszat, de csak többet kap.Külső, pénz, ki az aktuális “menő”.Persze a belső érték veszett fogalom.Akár az empátia.Van de csak akkor éled fel bennünk, amikor jónak kell tűnnünk.Az iskolai zaklatások nem hagynak alá.Bizony-bizony ezeket is elzárja magában.Egyre csak gyülemlik benne a feszültség, és hiába is látják a többiek.Még jobban, csak azért is.Mutassuk meg ki a felső rendű.Hiszen ettől valakik leszünk.Nagy és hatalmas emberek.Viszont a külső, az bizony számít.Vele bezzeg senki se törődik, esetleg megkapja a rutin választ.Legyél erős.De bárcsak ilyen könnyen menne ez, ilyenkor pedig elkél a segítség.Segíteni kell hiszen ez az a kor, amikor fejlődik minden.Javítható, és teljesen rombolható.Mai világunkban pedig csakis kizárólag rombolunk.Így a gyerekek is, és a személyiség velük együtt.Viszont ez az említett fenevad, kitörhet egyszer.Ebben a tempóban ki is fog.Akkor pedig mind bánni fogjuk.A tanár aki csak, játszotta a pedagógust hogy kapja a fizetését, és birka számba vette az előtte ülő, diákjait.Magaztosnak hitt diákok, akik csak eltaposni tudták az ilyet, hiszen könnyebb ezt művelni, mint egy sérült társukon segíteni.Ekkor pedig csak sikolyt, kínt, gyötrelmet, és kik elnyomva tartották kegyelemért eskedeznek.Ezt fogjuk látni.A poklot, amint eljön hozzánk, és benne pusztulunk.


Marky•  2019. február 26. 20:41

Inferno

Foszlány folytatása.


Inferno

Az órákat tartják, a folyosók üresek, a termek telis tele ártatlan, mégis sötéten fortyogó lelkekkel.Rója a sétákat az iskolában, van ideje.Oly fájó, sőt nem régi emlékei csak törnek fel.Minden egyes terem előtt, megáll és betekint.Az újbéli megaláztatás paranoijája, tartja fogságban.Nem szép, nem jók a ruhái, nincs elég pénze.Okok melyeket könnyedén rá vetettek, diáktársai.Arra senki sem gondolt, hogy egy sebzett lelkü, forrongó fiatalnak ez hatalmas stressz.Folyosói túrájával nem, hagyott fel.Lepusztult kattogó neonlámpák csöveiről, vissza verődő fény megtörik a kezében lévő tárgyon.A pokol eljő, nem vár.Saját kezűleg teremti meg, egy középiskolában.Hol is máshol.Sétája abba marad, utolsó óra zajlik.Pár perc, és mehetnek haza, az otthon melegébe, biztonságba.Útja végéhez ért.Kopog majd belép, a hatos terembe.Gúnyolódva de megkezdik.Hol voltál eddig te gyökér?Nem látod hány óra, maradtál volna otthon sírni.Az osztály nevet.Diákunk meghasad.Eltelt egy perc.Ajtó kulcsot ellopja az asztalról, ajtó zárul.Tanárnőjük meghökkenve nézi mi a történik.Mire megszólalna hogy hasra, csak a durranások hallhatóak.Eltelt a következő perc.Ablakon keresztül menekül aki tud.Fő tettesek a földön hevernek, ki holtan, ki sebesülten.Odalépve mélyen szemükbe néz, kik túlélték ezt a hirtelen, traumát.Maradékkal bevégzi munkáját.Érzi magán hogy könnyü, tudja hogy megpecsételődött a sorsa, amíg csak él eme Földön.Mégis, megszűntette ami ide vezette, elégtételt vett azoktól, akik a legszebb éveit egy földi pokollá tették.Sőt ezentúl, az életét is.Az utolsó perc is eltelik.Kicsöngetnek.Fekete könnyeivel, megkönnyezi akik bentmaradtak.Sziréna hangja egyre csak erősebb, és érzi..hogy lezárult mindene.Szabadon.

Marky•  2019. február 20. 22:30

Foszlány

Akár egy sarokba szorított vad, küzd önmaga ellen. Hova tovább? Mi legyen? Ő sem tudja.. Torkát maró, húst szaggató érzés mely elönti testét. A zavarodottság maximális szintjét mutatja. Démonok kiket rég lezárt magában, eltemette legbelül, nincs többé.Mégis mintha valami feltörni készülne benne.Nem tud menekülni a gondolattól.Megtegyem ne tegyem, forog fejében a szó.Négy fal között résnyire, szitál be kintről a napsugár.Épp hogy, csak be lopja magát néhány foszlány.Redőnye s mint oly sok más a szobában, kosszal borított.Semmivel sem törődik.Gyötrődve az ágyon, tengernyi érzés és mind csak csapong.Középiskolásként máshogy is tölthetné a napját, de nem,valami nem engedi.Még pedig az emberek.Az a sok gonosz ember, ki eltorzította mivoltom.Menj be órára, krétás szivacs az arcba…Elsétálni a folyosón, felér egy háborús övezettel, hol rossz szavak áradatával terrorban tartják gyenge lelkem.Egy nap vége, és egy másik kezdődik.Ugyan az, akár egy mókuskerék melyben rabként vagyok bezárva, generációm különce ként.Segítség, az egyetlen mondat amit senki sem hall meg.Ezt az egyet nem.Ágyából lassan felkel, pár stresszoldó üvegcse ki kandikál párnája alól.Mámorító állapotban köröz a szobában, le és fel.Fejét elárasztja a sok gondolat.Szinte már eufórikus érzésre változik át, az a kín mely ott lakozik.Célba veszi kis szekrényén, a második fiókját.Markol rajta rendesen, nem tétovázik.Nézi és nézi szüntelen.Megtegyem, ne tegyem.Megteszem, jutott döntésre.Elrakja övébe, de csak kéznél legyen, hosszas sétára indul.Megérkezik a helyszínre.Tébolyult mosollyal sétál a bejárat felé.Övéhez nyúlva, előveszi és besétál az objektumba.Elégtételt vesz, szörnyeteg diáktársaitól.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom