Kedvenceim

 

 

 

 

vargajulis 2012.12.28. 09:23

 

húsz deka vagy
két evőkanál akár
késhegyni
meg egy tál
ki kavar kivel
hol a merőkanál
nyújtom a dolgot
de nem telik a tál

vargajulis 2013.03.15. 08:53

 

a talpamra ragadó
piócának elég hogy
csak bokáig érő
pocsolya vagy de
én fulladnék beléd
csak nem tudok

 Karinthy Frigyes: Így írtok ti

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

     XIII

Én nyafogok
Az életben, mint kevesek
Én nyifegek
Távol mezőkön bőrző levesek
Én nyühögök
Valami van, valami nincs
Én szepegek
Valami kósza, kótya kincs
Én szüpögök
Az éjbe, későn és korán
Én szipogok
Az orromon, e roppant trombitán

Tóth Krisztina: Delta

 

Ha negyvenéves elmúltál, a tested
egyszercsak elkezd magáról beszélni,
és minden rejtett minta, mit az évek
az emlékezetedre tetováltak,
átüt a bőrön. Mint mikor a függöny
rajzát a fény a padlóra vetíti.
Figyeled lassan az erek vonulását,
hogy bontakozik ki testedből egy másik,
leendő felszín. Fekszel nyitott szemekkel,
és eszedbe jut egy semmiség. Hogy álltál
a gyerekkel egy múzeumi tárló
előtt, és néztétek, az ellapított homokra
hogyan csöpög a lassú víz egy csőből.
Látod-, mondtad, szétbomlik sok kis ágra.
És azt kérdezte: jó, de hol a tenger?

 

http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B3th_Krisztina_%28k%C3%B6lt%C5%91%29

Tóth Krisztina: A szeretet természetéről

 

Gyanakvással figyeld a hunyt szemet!
Kotyog a jég alatt a víz, az álom
statisztákat vezényel, és a szájon
kilép-belép a légnemű menet,

szavak, mik visszajárnak, éveket
kottázó utcatáblák, éjszakákon
átkanyargó buszok, vetetlen ágyon
reflektor húz vakító fényjelet –

- nem voltál itt, és nemsokára emlék
lesz majd az is, hogy itt fekszel, kegyetlen
kíváncsisággal vallasd hát a nemrég

saját kezedként mozduló kezet: nem
tudhatod, kié a függönyárnyék
rácsozta test, az ismeretlen.