Weöres Sándor: Első szimfónia-

 

Weöres Sándor: Első szimfónia- (A négy évszak: Jubilus, Himnusz a Naphoz, Valse triste, Haláltánc)

 

 

Ti rengeteg fényben remegő vidékek,

ti hallgatag erdők, hintái az égnek,

   ti párolgó rétek,

kedvemet kék labdaként magasba vigyétek!

 

Te szinarany torony, tavaszi szerelem!

halavány százszorszép, mondd meg, mi lesz velem?

   kedvedet mint tegyem?

Hánykolódom éjszaka, nem lelem a helyem.

 

Íme, a madarak ismét dalba fognak,

a százlábuak a kő alatt mozognak,

   paripák nyihognak,

láncolt óriások is odvukban forognak.

 

A pecsenyesütő közeleg a nyárssal --

siet a gazda a tavaszi szántással,

   vizek apadással.

Proserpina kecsegtet kétszeres áldással.

 

Emelkedj, tetőtlen jókedvem, te röpke,

szánalommal tekints sziklákra, rögökre:

   mért vannak örökre,

mikor csak a mulandó lelhet örömökre?

 

 

 

`Himnusz a Naphoz`

 

 

Lassú tűzzel guruló Nap,

gabonával vemhes hónap

templomában áldozópap!

 

Mit tudsz a tünő örömről,

ami a rügyön dörömböl,

hős-hűst váltó légbe bömböl?

 

Vasárnap van: ládd, a réten

lányok kergülnek középen,

mint a hattyúk, habfehéren.

 

Kebelükben lángok laknak.

Hogy mit kapnak, hogy mit adnak,

meg se kérdik. Így mulatnak.

 

Áldd meg őket, bizsergető

arany-korbács, nedv-kergető

legmagasabb égi tető!

 

Csókold hajról-hajra őket

s a lócán a vén ülőket

és a tarka temetőket.

 

Pondró ébred zöld ereken,

görnyedt ember bottal megyen,

csontváz kattog fönn a hegyen.

 

Lompos farkú szél csatangol,

por-gubát varr, ágat hangol.

Tej csordul a nagyharangból.

 

Nap, ős-éjü forró csónak,

élettelen, maradj jónak,

kötözőnek, oldozónak.

 

 

`Valse triste`

 

 

Hűvös és öreg az este.

Remeg a venyige teste.

Elhull a szüreti ének.

Kuckóba bújnak a vének.

   Ködben a templom dombja,

   villog a torony gombja,

   gyors záporok sötéten

   szaladnak át a réten.

   Elhull a nyári ének,

   elbújnak már a vének,

   hüvös az árny, az este,

   csörög a cserje teste.

Az ember szíve kivásik.

Egyik nyár, akár a másik.

Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.

Lyukas és fagyos az emlék.

   A fákon piros láz van.

   Lányok sírnak a házban.

   Hol a szádról a festék?

   kékre csípik az esték.

   Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,

   nem marad semmi emlék,

   az ember szíve vásik,

   egyik nyár, mint a másik.

Megcsörren a cserje kontya.

Kolompol az ősz kolompja.

A dér a kökényt megeste.

Hűvös és öreg az este.

 

 

`Haláltánc`

 

 

Öreg csont,

ifju csont,

rajta-rajta-rajta.

Pőre Panni, szár Boriska,

lyukas Jancsi, zörgős Miska,

öreg csont,

ifju csont,

rajta-rajta-rajta.

Mindenfelé csupa hó.

Döcög a Hold, a fakó.

A fagyos fák kérge pattan,

a jég reccsen a patakban.

Hé-hahó,

hőhe! hó!

kocog a Hold, a fakó.

Nincs itt gyász, nincs itt láz,

lábszárunkon, gerincünkön

szerelem se citeráz.

Nincs kikapós, nincs erényes,

nincsen morcos, nincsen kényes,

öreg csont,

ifju csont,

rajta-rajta-rajta.

Amíg éltem, gazdag voltam,

parádésan furikoltam.

Osztozkodnak sok ruhámon,

nincs egy veszett pityke rajtam.

Öreg csont,

ifju csont,

rajta-rajta-rajta.

Amíg éltem, szegény voltam,

répát faltam nyomorultan.

Egyszer csak a répadombról

az árokba legurultam.

Öreg csont,

ifju csont,

rajta-rajta-rajta.

Amíg éltem, leány voltam,

kötényemben almát hordtam.

Mind megették a legények,

csupa váz és bőr maradtam.

Öreg csont,

ifju csont,

rajta-rajta-rajta.

Amíg éltem, legény voltam,

leányokat csiklandoztam.

Hegyes bajszom szálai közt

giliszta túr a homokban.

Öreg csont,

ifju csont,

rajta-rajta-rajta.

Amíg éltem, kövér voltam,

sokat ettem és szuszogtam.

A lelkem mint nagy büdös szél

szállt el, mikor megpukkadtam.

Öreg csont,

ifju csont,

rajta-rajta-rajta.

Amíg éltem, sovány voltam,

vékony árnnyal bandukoltam.

Mint a kidült komlókaró

olyan voltam, hogy meghaltam.

Öreg csont,

ifju csont,

rajta-rajta-rajta.

Se szántások, se utak.

Mind hidegek a kutak.

Jégcsap lóg a kereszt-ágon.

Álom tesped a tanyákon.

Hé! Hó!

Mindenfele mély hó.

Pőre Panni, szár Boriska,

lyukas Jancsi, zörgős Miska,

öreg csont,

ifju csont,

rajta-rajta-rajta.