Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szentmártoni János: Számvetés
Marie_Marel 2015. szeptember 3. 18:28
SZENTMÁRTONI JÁNOS
Számvetés
Mért bíztad magad a vers mentőövére akkor is,
mikor csak úsznod kellett volna boldogabb partok felé?
Nem szép most a kérdések elől eloldalogni már.
Vállald hiányát a vak válaszok káprázatának.
Tedd össze a kezed, tégy úgy, mint aki imádkozik,
s lapulj, ha kérdik, istened hol terem, miféle égben.
Neked most már csak hallgatnod volna szabad,
ülni szótlanul, mint ki romos házban vendégre vár.
A reggel kikészített tárgyakat elpakolni este,
az ételt hűtőbe tenni, hisz senki nem fog enni már.
A köréd sűrűsödött magány ha ennyire mérhető,
szinte vágható, tapintható a szívedből ömlő csend
– mért hiszed, hogy betérnek hozzád, bezörgetnek testeden?
Ha kapudat kitárnád, s magad is kiállnál a fénybe,
hidd el, megkérdenék, mióta él itt, honnan jött, uram.
Látod, így dől el vers és élet sírnivaló harca.
Hogy haldoklasz, senkit sem érdekel, mert mindenki bajban.
A filozófusok csak kössenek farkukra csomót.
A költők meg? Istenem, angyalom: idejük lejárt.
Ne akard, hogy most megmagyarázzam, miféle téboly ül
a szíveken, mily riadalom önti el a földet.
Neked is úgy kell majd megkapaszkodnod hited bokrain,
ha ezek után lenne még üzennivalód tartalék.
Hát maradj fegyelmezett. Mint ki órájára pillant,
és tudja, érzi: szénné fog égni a pompeji őr.
Mégis: legyél ostoba, bolond. Így leszel fontos nekünk.
Ha marad még emberi arc, ki példádra föltekint.
Forrás: <http://www.kortarsonline.hu/regiweb/0711/szentm.htm>
Törölt tag2015. szeptember 4. 12:29
Törölt hozzászólás.
BakosErika2015. szeptember 3. 19:21
Mért bíztad magad a vers mentőövére akkor is,
mikor csak úsznod kellett volna boldogabb partok felé?
Hú, ez a vers... nagyon.
Marie_Marel2015. szeptember 3. 18:38
"Ne akard, hogy most megmagyarázzam, miféle téboly ül
a szíveken, mily riadalom önti el a földet.
Neked is úgy kell majd megkapaszkodnod hited bokrain,
ha ezek után lenne még üzennivalód tartalék.
Hát maradj fegyelmezett. '