Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Robert Burns: SHELAH O'NEIL
Marie_Marel 2009. március 23. 12:26
Robert Burns:
SHELAH O'NEIL
Míg érte epedtem, s láng gyúlt szivemben,
bókoltam is, édes volt az idill,
ám végre, kinomban, vesztemre kimondtam:
"Légy a feleségem, Shelah O'Neil!"
Megvolt a lakodalmunk, vágyam hamar elhunyt,
s húztam az igát, mit a marha se bír.
A nyelve! Az ökle! Elmentem örökre.
Ír-whisky, agyő! Agyő, Shelah O'Neil.
Éljek nyomorultan? Inkább bevonultam
Frigyes seregébe, hol élte vidám
a közkatonának; már nem macerálhat,
csak bomba-alakban, drága Shelah-m.
Ott jártam a harcban, golyózivatarban,
hol egy napon ezreket elnyel a sír,
de nincs e veszélyes mezőn olyan éles
kard, mint a te nyelved, Shelah O'Neil.
def.67-892009. március 23. 14:20
Így igaz, megmosolyogtatott!
Marie_Marel2009. március 23. 14:02
Annyira szeretem Burns verseit. Ez is olyan jópofa! Nem? :-)))
def.67-892009. március 23. 13:55
Nagyon tetszenek a verseid, Marie! De azt is szeretem, ha másoktól teszel fel remekműveket!