Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Pilinszky János: Őszi csendélet /részlet/
Marie_Marel 2008. november 17. 15:22
Pilinszky János: Őszi csendélet /részlet/
Ha az őszt egybe kellene vetnem valamivel, egy hosszú ének befejező utolsó sorához hasonlítanám. A dallam elakad, de még nincs vége teljesen, átcsúszik az utolsó ponton, kitárt szárnyakkal tovább lebeg az emlékezetünkben. A gyümölcs megért, csak kosárba kell gyűjteni a fákról, a szőlőtőke roskad a fürtöktől, csak szüretre vár, a mezőről is elkívánkozik a széna. Kertekből és földekről pincékbe és kamrákba szorul a termés. A táj kifosztva, könnyes és ideges, egy-egy szakállas rózsatő tűnődik, mosolyog magában, aztán hátraveti fejét, rázza a sírás. Valahogyan kényelmetlenül érzi magát a gyümölcs, ha még kinn felejtették a fán, de ez a szorongás egyszeriben megenyhül, ha tálba kerül az asztalon.
Soultribe2008. november 17. 15:48
Kedves Marie,
Ezt jóleső érzéssel olvasgattam!
Képzeld csak, nálunk marad mindig pár gyümölcs a fákon télire, nagyon szeretik a madarak és egészen elképesztő látvány a hófehér kertben pirosló alma. Mindjárt fel is teszek a profilomhoz egy ilyen képet.
Barátsággal: János