Nemes Nagy Ágnes: Fenyő

Marie_Marel•  2010. október 26. 12:33

FENYŐ

 

Nagy, sárga ég. Egy hegygerinc

súlyosodik a síma rétre.

A mágnes-földön mozdulatlan

füvek sötét vasreszeléke.

 

Egy eltévedt vörösfenyő.

Valami zümmögés. Hideg.

Valami zümmögés: a kérge-foszlott,

pikkelyes-gyökerű fenyőfaoszlop

roppant törzsében most halad

egy paleolit távirat.

 

Fönt egy madár, egy ismeretlen

madár az égen – összevont

szemöldök, arctalan –

mögötte most a fény lelappad,

hulló szemhéj, vakablak –

csak zümmögés, csak zúg az éj

láthatatlan, fekete lombtól,

szénné gyűrődött sudarak

fekete szíve feldorombol.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!