Kedvenceim

Tóth Erzsébet: Gyémántok

Ó, a cikk-cakkos szélű képek!
A fénykép egérrágta, bágyadt csodája.
Bámulok szelíd gyermekszemembe.

Ilyen lettem volna?
A matrózblúz, a szörnyű masni!
Kockaformára vágott idétlen frizura.

Látom anyámat, ahogy bajlódik
szénakazal-hajammal, cibálja, simítja,
befonja. De az iskolába?!

Hiába Röltex Rózsi műselyem fénye,
a szigorú igyekezet, ráncba szedni
kislánya megveszekedett hajgubancát.

Levágja, nem tehet mást.
Ahogy fiatalon egy idegen férfi mellé szegődött,
úgy teszi ezt is, megadja magát...

De én a két gyémánt-kislánya közül az egyik vagyok.
Nincs semmije, csak két gyémántja.
Kicsi lányai.

Vigyáznia kell rájuk,
mindent elfelejt, ha rájuk néz.
sírást,  magányt, szegénységet.

„ Miért nem az anyja hozta ezt a gyereket?"
Mordult rá az orvos, amikor karján velem,
félszegen álldogált a rendelésen.

„De hisz én vagyok az anyja!"
Bizonygatta büszkén,
ahogy azóta is oly sokszor...

Húgomat szülte, amikor nyolc nap után
az orvosok már hazaengedték volna,
de útra készen, az ágy mellett összeesett.

A méhlepény pici darabját bent felejtették
szüléskor, vérmérgezéssel feküdt napokig,
szoptatta, dédelgette újszülöttjét.

A titokban dolgozó méregre, a rosszullétekre
nem figyelt föl sem doktor, sem nővérke.
De az angyal időben érkezett.

Keresztúri Dezső: Estike

Csak egyszer érezd, ha már csend van, éj van,

hogyan önti ki illatát

az estike: ha széthull minden mértan

s millió fekete karát

gyémánt az önmagában pihenő fény,

hogyan nyitja az estike

ezer csillagkelyhét a meredő éj

ölén a hűs, kék semmibe,

mely álommá mossa a megszokott lét

látványát, hogy ontja tovább,

mit boszorkány ölén főz a sötétség:

illatos, részegítő tébolyát!

Komáromi János: Most itt

nem itt voltam eddig
nem itt leszek ezután
csak a most számít
csak most létezhetek igazán

ne csak keress találj is meg
ne csak nézz láss is meg

utam néhány ezer év
életem egy egész mindenség
az örökkévalóság
van még előttem
kísérj egy darabon
és kérj szerelmet tőlem

tudnod nem kell semmit
itt vagyok
ez elég
én vagyok a jutalmad
és a büntetésed
mindenért

ne csak hallj érts is meg
ne csak ölelj érezz is meg

most szünetet tart a sors
de tudnod kell
nem maradhatok sokat
az idő szele sodor
ne hagyd felébredni
az álmokat

utam véget soha nem ért
száműzött vagyok semmiért
önmagamba zártan
önmagam keresem
örök vándorlás
minden életem

ne csak szeress szülj is meg
ne csak ölelj ölj is meg

nem voltam itt eddig
nem leszek itt ezután
csak a most számít
csak most létezhetek igazán