Kedvenceim
VersDonáti Flóra Lili: lépcsők
ez egy lépcsőház egy fekete-fehér filmből
sok fajta lépcsőház van ám
de mindig sokat kell gyalogolni hogy felérj
a tetőre például ahol félsz, pedig gyönyörű
a kilátás, és egy pillanat alatt kijózanodsz
a hidegtől, és hogy van a tetőn egy lyuk
(világítóudvar lehet)
megint más lépcsőházak olyan erkélyekhez vezetnek,
ahol citromillatú éjszakában figyelheted a folyót
aminek a partján egy hatalmas hintán
hintázva jöttél rá, hogy mindig szép az ég
de ez kicsit sem hasonlít arra a lépcsőházra
ahol, ha mész pár emeletet felfelé
megtalálod a konyhát aminek a falára
rengeteg nyelven írtak üzeneteket
és ahol rengeteg nyelven beszélgettek
kávézás közben
a legviccesebb lépcsőház pedig olyan,
hogy nem hinnéd el, hogy fel tudsz menni,
annyira aprók a lépcsőfokok, de mégis
és ha felérsz, az egész lakásban kedves zene szól
és borosüvegre emlékeztet az alkony
a legnyugodtabb helyen pedig csak két
lépcsőfok van, de a tengerillat és a sirályok
hangja lehet hogy nem is tudna
többet lépcsőzni
http://m.cdn.blog.hu/fa/fatra/image/016-fatra-strecno-var-lepcsohaz.jpg
Kiss Judit Ágnes: Macska télire
Macska télire
Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe.Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,vagy egy tépázott fülű csatakandúr,ki éppen hitvány zsákmányát esziegy belvárosi, sötét kapualjban,vagy egy autó alól pislog ki rád,vagy elnyúlik az őszi napsütésben –csak az a fontos, hogy legyen cicád.Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű.Akár ajándékba is kérhetsz egyet,macskához jutni roppant egyszerű.
Mert tél jön mindjárt, és hideg, ésmi lesz veled, ha nincs cicád?Ki bújik be, hogy melengessen,melléd a takaró alá?Ki dorombol füledbe éjjel?(mancsát arcodra fekteti)Ki kelt hajnalban nyávogással,hogy rögtön enni adj neki?Ki kaparja a bezárt ajtót,mikor hazaérsz, ki örül?Kunkorodó farkkal ki rajzolnyolcasokat bokád körül?
Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,öledbe mászik, éles karmaibehúzva, puha tappancsokon sétálaz életedben. Alig hallani.Bundájából kipattognak a szikrák,ágyadra gömbölyödik és dagaszt.Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,ketten könnyebb kivárni a tavaszt.
Mécs László: A királyfi három bánata
A királyfi három bánata
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.
Amíg ô van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna,
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ô édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.
(Mécs László)
József Attila: VIGASZ
József Attila
VIGASZ
Ne hadd el magad, öregem,
bőröd ne bízd kereskedőre,
ki elád felhőt az égen
s a földön telket vesz belőle.
Inkább segít a kutya szőre
a teríthető betegen,
semhogy magát miértünk törje,
aki sorsunktól idegen.
Magának rág mind, aki rág,
a fogacskák azért fogannak.
S mert éhes rongy vagy, a fogát
elkoldulhatod-e a kannak?
Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak,
ki fűtve lakik öt szobát,
falain havas tájak vannak,
meztelen nők meg almafák?
Hihetsz-e? Szagos kis dorong
édes szivarja s míg mi morgunk,
ő langyos vízben ül s borong,
hogy óh, mi mennyire nyomorgunk!
Ha pincéjébe szenet hordunk,
egy pakli "balkánt" is kibont!
Szívére veszi terhünk, gondunk.
Vállára venni nem bolond...
Bús jószág, ne vetéld magad!
Együtt vágunk a jeges télnek.
A jégből csak lucsok fakad,
de hű társ - éhezők kísérnek.
S ha most a tyúkszemünkre lépnek,
hogy lábunk cipőnkbe dagad,
rajtad is múlt. Lásd, harc az élet,
ne tékozold bizalmadat.
1933. okt. 19.
Karinthy Frigyes: Előszó
Karinthy Frigyes: Előszó
Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülöm,
mindnyájotoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy megy egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a félúton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott rá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak,
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanúskodom a napról, hogy ragyog.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem, s dadog a szám.
Elmondanám, az út hova vezet,
Segítsetek hát, nyújtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb a mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérelek,
Engedjetek fel a lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit elmondok mindenkinek.