Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Juhász Gyula: Télutó
Marie_Marel• 2009. március 9. 21:19
Juhász Gyula: Télutó
Még benn ülünk. A kandalló varázsa
Melengeti a fázós bánatot,
Bovarynét olvassuk egyre-másra,
Künn zajlanak a víg vadászatok.
Valahol Pesten, messze, operába
Puccini zeng ma s éber vonatok
Robognak át a gyémánt éjszakába.
Én itt vagyok és én itt maradok.
Emlékek szőnyegén rajzolgatok
S mint levendula, meghitt, régi bánat
Belengi csöndes, idegen szobámat
S míg künn a köd száll és végsőt havaz,
Szívemben Anna fénye fölragyog
S vígan kinyit a tavalyi tavasz.
kapocsi.ancsa2009. március 9. 22:43
:)
Sokat olvastam tőle , szép.
Üdv
Marie_Marel2009. március 9. 21:35
Igaz-az álom nő könnyen lehet örök...
szebarb2009. március 9. 21:33
Ági, egyre gondoltunk!:-)
def.67-892009. március 9. 21:33
Micsoda érték ez a vers is, de jó, hpgy feltetted!
szebarb2009. március 9. 21:33
Most mondjam azt, úgy könnyű örök Annának lenni?
De szegény Gyula...
Törölt tag2009. március 9. 21:32
Törölt hozzászólás.
Marie_Marel2009. március 9. 21:29
És látjátok...mégis... Anna örök
Törölt tag2009. március 9. 21:27
Törölt hozzászólás.
szebarb2009. március 9. 21:23
Az Anna ugyan milyen ember lehetett, hogy örök volt? szőke, azt tudom.
így szeretni, csoda.
szebarb2009. március 9. 21:21
De szép ez a vers!
Szeretem Juhász Gyulát.
Köszönöm, hogy feltetted ide!
Puszillak: barb