Berde Mária: FEHÉR ÉNEK

Berde Mária: FEHÉR ÉNEK

Fehér lovam, jerünk,
Fehér öröm velünk!
Hadd táncolunk, hadd nyargalunk,
Megérkezett fehér nyarunk.
Fehér szél küld fehér zenét,
Fehér rügy nyitja halk szemét,
Fehér felhõk szitája reng,
Fehér csillaghullás kereng,
S a fehér milliónyi szikra:
Ég ölébõl cikázó ikra.

Fehér lovam, jerünk,
Fehér öröm velünk!
Fehér teremtés magva hull,
A földön pázsittá mohul,
A lenge fákat íme nézd:
Nem állják még a magvetést,
Mint szûz elõször-asszonyok
Rázzák és rejtenék magok,
És ájult csittulásba vesznek
És hófehér teherbe esnek.

Fehér lovam, jerünk,
Fehér öröm velünk!
Ha héthatárba kaptatok,
Fehér fûbõl kapsz abrakot,
Fehér csillaggal teliszõtt
Fehér bársonyból terítõt.
Körülcsókol fehér vihar
Fehér nyarunk virágival,
S ha fürdet fehér permeteg,
Fehér pillét ha kergetek,
Fehérszín gyöngyöt pergetek:
Megejt a fehér fergeteg -
Egy pille ajkamhoz tapad,
Egy gyöngyszem fürtöm közt akad,
Egy bimbó újjam közt szakad -
Lelkem fehér kehelyre nyillad,
Belécsókol fehérke csillag,
S foganva fehér terhemet,
Szülõk fehérszép gyermeket -
Fehér lovam, jerünk,
Fehér öröm velünk!
S ha más utunkon felkacag,
Hogy fehér lelkünk álma csak,
Fehéren sóvár áltatás,
Fehér tüzekbe vágtatás,
Szûzen-fehér megáldatás.
Szüzen-fehérlõ csókcsata,
Szüz-fehér csókok magzata -

Piros nyárból csak egy mosoly
S fehér légvárunk szétoszol,
És mind a fehér nyár-csoda
S fehér üdvösségünk oda...
Fehér lovam, mi így vagyunk,
A tél nyarunk, az éj napunk,
S az álom kenyerünk -
Fehér lovam, jerünk!