Babits Mihály: Őszinteség

Marie_Marel•  2008. november 16. 22:28

Őszinteség... Óh hogyha a szív
oly tiszta lenne, mint hegyi víz,
könnyű, mint vers, ami rímre megy,
és egyszerü, mint az egyszeregy!...

Fa vagyok, a lábam sárban áll,
ezer álmom vétkes kört csinál
s lelkemben úgy eltéved a fény,
mint egy labirintus ösvenyén.

Tán zöld bozót, gazos labirint,
talán csupa kőfal kacskaring;
mélyén, hova Röntgen-láng sem ér,
mily szörnyeteg lakik és henyél?

A szó ott tévedez, elmarad...
Fond, Ariadném, szent fonalad,
és ahová sem igen, se nem,
tán elvezet majd a szerelem.

Hogyan mutassa a föld magát,
ha az ég nem küld feléje sugárt?
Fa vagyok, lábam a sárba tapad,
de karjaimat már vonja a nap...

http://byfiles.storage.live.com/y1pemHMCMs54Yljty60n5-r0mGphgMt1sY96YzBkn7nPUCcSSNg6X1MbHgyu2OENx78CfbWA7Kkems

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

narnia2008. november 16. 22:32

:) szép estét neked Marie....
Én köszönöm ezt a szép idézetet....
tiéd ma a második mosolyom