Maria_HS blogja

Régies              szavak: régies, pancsol, vásott,  málnaíz                                 
A kép szinte már sárga.
Rajta a vásott: mosolya-
talán a régi, pancsol s
száján a málnaíz nyoma.
Egy lavór a medence,
Eperfának árnya alatt.
Van roller is valahol.
Ő apám mamám kedvence.
 

Új szavak: emlék, szappanvirág, patak, csiperke

Kredenc          szavak: kredenc, géz, bukta, habos
A konyha ékessége, színe zöld,
Két fiókjában kincsek, vannak:
Géz s sebtapasz, kenőcs, meg kovaföld,
Polcon bukta a rokonoknak,
Poharakat rejt a vitrin része.
Habos sörrel lesz teletöltve.
 
Új szavak: sütemény, táska, fekete, csipkés

Találkozó
Még biztat - "Sápadtan az örök remény,"
Mily örömmel, ölelem majd kinek szavát,
Már jól ismerem, de arcát nem láttam.
Én "Boldogtalan az ég alatt:" a javát
Kell kihagynom- e találkának s láttam,
"Borús felhők közt megjelen" s a parazsát -
Indulás órája oltja sajnáltam:
Mert terv - meg a valóság, néha távolabb
Van egymástól, eső kíséri léptem.
Ahogy távolodom a találkozóról...

Idézet: Juhász Gyula: (Borús felhők közt...)
2017.08.12.. POET. TALÁLKOZÓ.

KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASTÁL...

MáriaHS:A találkozás

Ott ahol a hegyek erdők folyók
találkoznak és az ágak lombok
s szikláknak szép látványa elűzi
félelmedet  folyó - morajlása-
zenél, vad lovak vágtája sodor
magával, e a látvány megrémít,
szépsége hatalmas élménnyel
gazdagítja lelked s értékeled,
a mesterművet s kérdésed lenne
az alkotóhoz, vajon felelne-e
mire gondolt amikor alkotott?



Szavak:
vad,sodor,hatalmas,lovak,lombok,elűzi,
morajlás,megrémít,vajon,ágak.
2017.08.10. Szép szavak..

 
Ma elérkezett az utolsó napod,
Ebben az évben, s talán még találkozunk.
De azért magamba szívom: emlékként -
A "Kaszálók illatát" az"esti rétnek."
 
Sárguló repce, régen elbúcsúzott,
Most, fekete varjak kárognak szüntelen.
Lehet, tévedek - elteltél hirtelen,
Pipacsok táncot lejtenek, szél muzsikál.
 
Egy pillanatra, most visszagondolok,
Az emlékezetes órákra, percekre -
Jó elmélázni, a kimondott szókon,
Polcomra felteszem, s őrzöm örömömre.
 
Kicsit elszomorít a gondolat, hogy
A szélben,gesztenye koppan a járdára,
Hőség, s vihar, a házikó összerogy,
"Őszünk közeleg, falevél földre téved."


Idézet: Juhász Gyula: Nyár. c versből.