Maria_HS blogja

Újra láttalak                (borostás, fülledt, képek, alkalmatlan)
Köd volt, nem láttam tisztán, az arcod,
mert kissé, borostás, s vonásaid
mások, de mégis oly  beszédesek.  
Fülledt, teremben  pókhálós képek,
vásznaid, elárulták jellemed,
alkalmatlan vagy a széptevésre.
Mégis felém, a napfény érkezett.
Szeretem az arcod vonásait,
s tekinteted őszintének látom.
Nekem csodáról, szépről mesélnek,
szeretem mit a kékségben látok.

BÚCSÚ
Összeültek ma
a hónapok búcsúznak
szép szeptembertől.

Nyári foszlányok
Gyertyák égnek lángjuk néha lassút táncol,
és végre, nyugalom szigete a kisszoba.
A szél sem rebben, csendes minden, hiányzol,
látod a napsütés, lesve vágyik a Holdra.

Narancs illat, hullámzótenger oly távol.
Emlékek homokja, őrzi a lábak nyomát,
kagyló pillanatig zörren valami csodát.
Ilyenkor a gyertyák lángja, csak pislákol.

Színes falevelek táncolnak a távolban,
Gólyafióka repülést gyakorolja.
A Fecskék csomagja, már kész az indulásra.
S újságpapír emlékeztet a homokvárra.
(gyertyák, nyugalom, szél, napsütés, narancs, lábak, zörren, színes, újságpapír)

Ma is fáj, ha hajnali órákban
visszagondolok egy régi nyára.
Egy csütörtök délután titkára,
Mikor napsütötte forróságban,
 
Szépen beszéltél, sokat ígérőn,
Fák levelei,is ringatóztak.
Idillben hangzott el, egy bús mondat,
Amitől elfogott a levegőm.
 
Kerestem a megfelelő választ,
Mivel elmédből segít söpörni
S ami biztos, hogy csak reményt áraszt.
Gyertyaláng a tűz, csend temetői.
 
( fáj, hajnali, csütörtök, napsütötte, fák, mondat,megfelelő, söpörni, remény, tűz )

Véleményeket
Olvasok az interneten versekről,
Íróik egytől egyik ismertek.
Csoportokban megjelenő versekből.
Itt s most nagy vitába feledkeztek.
 
Ha lehetne, hajat is tépnének,
Téma ki s miért írjon vagy ne írjon,
Ha írni mer akkor milyen jogon,
Nos ezek ám az igazi élmények.
 
Kicsit öndicséretes az érvelés,
Tovább lapozni már lehetetlen.
A szerénység sajnos érezhetetlen,
Néha érkezik egy- egy kérlelés.
 
Olyan tűzoltóféle, szándékkal,
Jómagam feladom, a véleményem,
Megtartom s egy idézetre gondolok.
 
"Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban".
Babits Mihály